Az eredeti Gloria Jones-féle jó volna, de szegény ott vérzett el, hogy nincsen hangja és még énekelni sem tud. Pedig a szenvedély meg van benne.
A Soft Cell meg szimplán szar, mert jelentéktelenek az előadók. Hiába modernizálták zeneileg, még jelentéktelenebbek, mint az eredeti (Abban az időben kedvelték azokat az előadókat, akik nem tűntek annak, vagy nem voltak heterók)

Nem hallgattam végig, de az értékelhető az Max Raabe, aki kilóg a sorból, mert ő valójában parodizál és ráadásul ez az egyik gyengébb száma. Ez kicsit jobb tőle.