Kicsit nekem rövid volt az írás, ha teheted bővítsd ki!
Olyan befejezetlen érzést kelt.

Az Unitra lemezjátszó kapcsán előkerültek a régi emlékeim az Unitra tranzisztoros 2x40W-os erősitővel kapcsolatban. [link] Nagy volt és baromi nehéz és még fából készült a hátlapja is mint a Videoton erősitőknél. Azért a tervezés eltérő volt és ettől a hangzása mégjobban elkülönült a Videoton-tól. Nagyon nagy mélyeket tudott leadni az Unitra az AKAI 8ohm-os hangfalakra. Akkoriban külön magas és mély kiemelés meg Loudness és mély vágás gomb volt beépitve (a magas és mély potis hangszinszabályzókon kivül), némelyikről csak hallás alapján állapitottam meg a hatásmechanizmusát és igy felcimkéztem akkor magamnak. Nagyon jól szólt akkor az Orion SM 1025 deck-ről (módolt verzióm volt) és az AKAI AP-Q310 bakelit lemezjátszóról az a sok dance zene Azóta csak kiszélesedett a zenei izlésem, de a Videoton erősitőnek voltak azért tervezésbeli hiányosságai és hibái rendesen. Hallottam akkor régen egy hiradástechnikai szervizben egy átépitést megélt Vidit, és ott még a trafó is cserélve volt a megrendelő kérésére. Attól még az Unitra hangja és előadásmódja nekem jobban megtetszett. Egyszer viszont sikerült annyira "megbúgattni", egyből azt hittem elszáll valami (...de nem).

[ Szerkesztve ]

Amúgy egy könnyedebb írást akartam, azért nem cifráztam, lehet még írok hasonlót később.

Mielőtt megkérdeznék milyen számítógép van a korabeli fotón (amiről kivágtam magam ) Commodore 128 + Monitor + 5-1/4" floppy (már nincs meg).

Muszáj volt CD-t is gyűjteni, főleg elektronikus zenéket (Front 242, NIN stb.) 2000 utáni anyagoknál ritka a bakelit. (bár mostanában újra adnak ki még nagyon régi anyagokat is újra). Le is cseréltem a CD gyűjteményem javát bakelitre.

Zsébernardo

Ezt az erőlködőt nem is ismertem, biztos rendben volt a hangja.

[ Szerkesztve ]

Az SE 1025?

Köszönjük az írást!

Én is úgy vagyok vele, mint a többiek, olvastam volna még.

Az utolsó képen lévő erősítő, hangfal páros, biztos nem volt olcsó. Írtad, hogy sok esetben a költséghatékonyság volt a mérvadó. Ezt meg is értem, én most kezdek belecsöppenni komolyabban a hifi világába és látom hogy vannak költségek. Pedig "csak" egy fejhallgató erősítő + DAC kombót vettem és nemsokára fogok venni hozzá fejest is.

Főleg akkor drága ha fizikai hangkordozhat is gyűjtesz. Nekem volt, hogy nem volt lemezjátszóm, de a lemezeim így is hatással voltak rám.
Dekoratív képekkel (esetleg dombornyomással stb) megáldott lemez borítókból elővenni a hanghordozót teljesen más. Közben fel is készülsz zene befogadására.

[ Szerkesztve ]

Ezt teljesen elhiszem.
Egyébként az egész hifi témakört és komponenseket felsőbb szinten egy ilyen érzés lengi körül. Gyönyörű letisztult vonalak, kívül belül rend és szépség.

Mondjuk én kísérletezős fajta vagyok, és nem hiszek mindig a rendnek és a szépségnek. Persze lehet azért mert nem olyan rég kezdtem meg a "hifis életemet". Eddig egyszerű zenehallgató voltam, egy egyszerű fejessel.
Például a DAC-omat egy Chromecast Audio-val (optikán keresztül) hajtottam meg, és szépen szólt! És nem hiszem el, hogy egy felső kategóriás CD lejátszóval szebben szólna, ugyanígy optikán hajtva. Persze lehet ez csak az én tudatlanságom, ki kell próbálni egyszer!

Jó cikk de szerintem is kicsit rövid lett, bár a lényeg átjött.

Ilyen Daniel lemezjátszóm nekem is volt. Nagy zenekedvelő vagyok. Kb 100 LP, 300 kazetta, 130 szalag az analóg gyűjteményem. A lejátszásukat pedig 2 LP játszó ( Ortofon VMS30 hangszedővel ), 3 kazettás deck, 1 orsós magnó, biztosítja, Kenwood erősítővel és nagy Siemens dobozokkal megtámogatva. Digitális oldalon meg néhány minőségi hangkártya+asztali DVD lejátszó tolják. A CD gyűjteményem meg olyan nagy hogy meg sem számoltam már, kb 2000 db . Ja és 2 Hifi Video az FM részről.

Kellemes lett a cikk, én is olvastam volna még tovább!
Máig a legszebb hangzást egy butikban hallottam, és az elkövető az Aiwa Mini Compo nevő mikro torony volt. (22-es szériának is hívják) Olyan tökéletesen lágy és tiszta hangzást sosem hallottam azóta sem.
Aztán hosszú évekig szerettem volna Orion minitoronyt, NAD (Tesla) 5120 lemezjátszót csőkarral, és Akai GX4000D szalagos magnót. Egyik sem jött össze, és ma, amikor megvehetném mindet, már nincs értelme - kivéve talán az erősítőt, de arról is lemondtam. Egyrészt mert nekem csak a japán IC-s kéne és az ritkább a fehér hollónál, másrészt nagyon régi már mind, és inkább olyannak való, aki ért hozzá, karban tartja, potmétert cserél benne, stb. mert van velük gond. Még a laktanya stúdiójában volt alkalmam megcsodálni és hallani Seltron hangszórókkal. Ez a Skála saját márkaneve volt (Skála ELekTRON), és valójában Tesla hangszórókat rejtett.
Igazi hi-fi cuccaim nem is voltak, sokáig a legjobb készülékem is csak az RFT SC1810 Cassiever volt (2x10W) , de legalább a hozzá adott B3010 hangszórók valóban minőségi hangzásra voltak képesek. Végül megvettem máig meglévő Sony TA F110 erősítőmet (2x24W) és Heco Interior 100 hagszóróimat, amikkel már valóban hi-fi minőségben hallgathatok zenét.
Mindig zárt dobozokat szerettem volna, mert azt olvastam, hogy azok mélyei precízebbek. Nos, lehet hogy így van, de az biztos, hogy kis hangerőn nem nagyon jönnek elő (17cm-es membrán) legalább 10W-ot kell nekik adni, hogy a mélyek előbújjanak. Emiatt tervezem hogy bassreflex dobozokat szerzek be helyettük, a teltebb, és kisebb hangerőn is jobb mélyek miatt.
Akit érdekelnek a retró hifi dolgok, némi olvasnivalóval szolgálhat nekik ez az oldal! HiFi Magazin

[ Szerkesztve ]

A GX4000D- t 1982- ben vettem, most is prímán működik.

A régi Hifi Magazinnál meg nincs és nem is lesz jobb olvasnivaló

Köszönöm mindenkinek!

DarthSun
Ezek az orsós magnók másodvirágzásukat élik most. Gratulálok a gyűjteményedhez
Vegyes zenei stílusok? Diszkográfia is van közötte?
Melyik a legrégebbi lemezed? (nekem a Moody Blues-tól egy Maxi van, 67-es nyomású pl ) Ezek a manapság újranyomott LP-k semmit nem érnek, görbék rossz minőségűek. Birtokomba van vagy 150 LP, olyan 30-40 CD. Régebben 200 db körül is volt a CD gyűjtemény.

ceia

Erről a Seltron (Skála ELekTRON) nem hallottam, biztos jó ritka lehet.
Köszi, ismerem természetesen ezt a magazint.

[ Szerkesztve ]

1981-ben csak a nyálam csorgattam a GX után. Egy haveromnak volt...
HFM igen nagy hatással volt (van) rám.
Vén fejjel tavaly vettem 2 Akai decket és egy Duál lemezjátszót!

Vegyes stílusok. Mindenféle zenét kedvelek a klasszikustól az ACDC- ig . Nagy régiség nincs benne végülis, 1977- től kezdtem lemezeket vásárolni, esetleg néhány olyan CD/LP mely nem régebbi kiadás, csak a rajta lévő tartalom régi.Diszkográfiából is van néhány, főleg Német kiadásban, változó albumszámmal, talán a legnagyobb 10 lemezes. Már nem is nagyon bővítem a gyűjteményt, evvel a darabszámmal is már az a gond hogy majd sok nyugdíjas évet kell megérnem ha mindet legalább 1x újra akarom hallgatni.

salesman : jól tetted hogy megvetted, kicsit más a hangulata ilyenekről zenét tolni, mint digitális forrásból.

Persze, a feeling ahogy befűzöd a szalagot, ráteszed a lemezt a tányérra...
Kell ez nekük!

Köszi az írást, néhány észrevételt, ha szabad.

- Érdemes tudni, hogy az anyacég és filiálé (mester és tanítvány) keveredéseiben a hangdobozgyártás jelenleg a mester Brodmann neve alatt fut, nem a tanítvány Bösendorfer neve alatt. Ilyen szempontból a VC7 is jelenleg Brodmann.
- Az Unitra Daniel G-1100 FS rokonsága a Telefunken S600-zal, hát hmmm, hmmm. Nagyon szegény "rokon".
- Én nem bakelitezném a vinylt.
- Maradtak javításra érdemes fogalmazási, gépelési hibák.
- Az analóg lemezről kompakt kazettára történő felvételt összevetni (miszerint "vetekedett") a CD-vel nem sok értelme van, annyira másképp szól, más világ a két műfaj.
- Egy elvileg hifi komponensekről szóló cikkben érdemes lenne kritikaibban kezelni olyasmiket mint EQ, CD-részletismételgetés, keverőpult visszhangosítással, iPhone...

Köszi

Nézd meg mi van ráírva a hangfalra:

A kép a hivatalos Bösendorfer oldalról van:
Akkoriban általános volt a technológia cserélgetés Unitra-Telefunken, vagy pl Tesla-Nad.

[ Szerkesztve ]

Persze, érdekességképpen írtam, hogy változott az amúgy is mindig kevert felállás, most a Brodmann név alatt fut, ami korábban a Bösendorffer név alatt futott - mármint a hangdobozgyártás. Érdekesség, adalék.

Ha általános éppen nem is volt a technológiacserélgetés, de voltak rá példák, az általad említetteknél is, másoknál is. Általában úgy, hogy a "vízzelfőzőszegényember" cucilista ipar "aprópénzre váltott", azaz a maga szintje közelébe húzott bizonyos nyugati licenszeket. Inkább"Polski Fiat" volt az az Unitra, nem "Rolls-Royce". Vakok között volt félszemű, sajnos - hasonlóan a NAD-Teslához, hasonlókhoz.

Nem semmi, jó volt olvasni

Köszönöm!
Az nem Amiga hanem Commodore 128.

Nagyon szimpatikus volt a cikk eleje nagyon jól kezdted olvastam volna én is tovább

Én is még kis pályás vagyok hifi tájékán
De nekem nagyon átjött Videoton 6383s+dcr3090 szett nem rég szereztem a makulátlan hangfalpárt
Mikor még annyira nem voltam topon ilyen elektroniak cikke terén volt egy Orion hs-500 sajnálom így utólag

Hangkártyák terén le ragadtam a Creativnál aból is egy audigy2vel nyomom

[ Szerkesztve ]

Akkoriban egy jó forrásból (bakelit), jó szalagra rögzített anyag vetekedett a CD-vel, míg meg nem nyúlt, ugye. (Ma már jobb DAC-ok vannak, ezért a helyzet szerintem egál.)
Ilyen véleményt se hallottam eddig a kazettákról (vagy inkább a "jobb" DAC-okról). (De annyi meglepetés ért már hifiben, hogy nem cinikusan értem, félre ne értsd!) Vagy kétkazettás deck alatt nem compact cassete-et kell érteni?

[ Szerkesztve ]

Ilyen szalagos kazettára gondoltam:

Igen, az a compact cassette. Szóval ez összemérhető lenne a mai DAC-okkal?
A studio master szalag felől még nem lett volna kétségem, de így van.

Az LP felvétel orsós deckre nagyon jó tud lenni de csak ha jó az LP játszó/hangszedő páros. A jó minőségű lejátszó régen is viszonylag drága volt, talán drágább mint ma egy jó DAC. Egy Rega/Thorens, vagy esetleg egy Linn-Sondek sasszi ( aki meg tudta fizetni ), MC30 hangszedővel Linn elő és végfokokkal azért ütött rendesen. Kazettás deckekben is vannak kiválóak de egy orsós deck ( pld Revox ) 19 vagy 38- as sebességen más világ.

Biztos jobbak. Ezt a Revox-ot megnézném mit tud.

Fenntartva, hogy nem igazán összevethető az analóg lemezről készített kompakt kazetta mint analóg másolmány és a CD mint primer digitális hanghordozó, zoltanz állításának sok igazsága van.

Azoknak (például nekem), akik eleve jobbnak tartják az analóg hang eddigi megvalósulásait mint a digitális hang eddigi megvalósulásait, alkalmasint általánosságban az analógot általánosságban a digitálisnál, ma is jobban szól az analóg hanghordozó mint a digitális, akár még az egyébként pocsék paraméterekkel rendelkező kompakt kazetta is jobban. Megjegyzendő, paraméterek tekintetében a vinyl lemezhez képest is jobban állt már kezdetben is a CD, kivéve a legfontosabb paramétert, miszerint az analóg belsőleg "végtelen mintavételezésű", a CD pedig igencsak korlátozott mintavételezésű - aminthogy a későbbi nagyfelbontású formátumok is igencsak korlátozottak e tekintetben. Lásd, a valósághoz analóggal küzd a matematikai modell.
A zoltanz által tárgyalt időszakban a CD-technológia igencsak gyerekcipőben járt, miközben az analóg hangtechnika akkori hanghordozói eléggé kiforrottá váltak. A lemezjátszók elérték azt a szintet, ahol ma is vannak, ugyanígy az orsós magnók is lehetőségeik csúcsa környékén jártak, és még az egyébként igen rusnya képességű kompakt kazettából is olyan lehetőségeket sikerült kihozni (metál szalag, csúcsminőségű hangfejek, afféle ultima ratioként a Technics AZ hangfejekkel), hogy a lemezről kazettára felvett anyag igen-igen közel tudott állni az eredeti lemezhez. Egy jó felvevő-lejátszó magnóval felvett-lejátszott kazetta tehát bizony sokkal minőségibben tudott szólni mint a CD-k, különösen mint az akkori CD-k - azok számára mindenképpen sokkal minőségibben, akik számára az analóg lemez összehasonlíthatatlanul jobban szól mint a CD. Számomra például ma is összehasonlíthatatlanul jobban szól az analóg lemez mint a CD - ergo analóg lemezről jó magnóval jó kazettára készített és lejátszott kazettamásolat is jobban szól mint a jó CD.

És akkor persze most csak-csak én is összehasonlítottam, amikről azt mondtam hogy nagyon kevéssé összehasonlíthatóak, mert annyira más világ. Már a stúdióban is, amikor ugyanazt a zenei történést párhuzamosan felveszed egy csúcs analóg és egy csúcs digitális felvevővel is, már eleve drasztikusan összehasonlíthatatlan a két felvétel, annyira különböző hangkarakterűek.

Hozzáteendő, hogy az analóg technika összehasonlíthatatlanul életszerűbb hangja nem csak az analógságból adódik, hanem a szokásosan használt eszközök bizonyos speciális, a fülnek jóleső torzításaiból is.

[ Szerkesztve ]

+1

(#31) zoltanz : a Revox végfokok nem túl jól sikerültek ( az árukhoz képest ), persze ettől még jobban szól mint az én mostani Kenwood- om pld. Az A77/B77 inkább egy Linn végfokkal párosítva futja ki magát, persze az meg drágább mint a deck

Nehéz azoknak rámutatni a dologra akik Youtube-on, iPod-on, CD-n nőnek fel, milyen az a másféle forrás. Mi idősebb fülünk LP-khez, műsoros kazettákhoz idomult (szerencsére). Ez van sajnos, de talán a jövő generációinak megint jobb lesz.

"Hozzáteendő, hogy az analóg technika összehasonlíthatatlanul életszerűbb hangja nem csak az analógságból adódik, hanem a szokásosan használt eszközök bizonyos speciális, a fülnek jóleső torzításaiból is."

Ez volt a lényeg amire céloztam, egy dolog valaminek az előnye és az milyen szinten tetszik. A fonákja, is fontos, milyen hátrányi vannak és ez milyen szinten zavar. Még ha jobb is a mérleg az egyik oldalán akkor is a kevésbé "zavarót" szokták inkább szeretni.

Szerintem a digit technika meg manapság kezd a csúcsra érni, csak még nagyon drága egy diszkrét DAC, ténylegesen - és a hangfrekis tartományban is - ps-os jitterű oszcillátor stb.
Valamint tegyük hozzá, hogy még a felső kategóriás DAC-okon is érezni sokszor, hogy az analóg részhez már kevésbé teszik oda magukat a mérnökök. A régi csúcs eszközök biztosan nem küzdenek ilyen betegségekkel, nem tudom...

Nem értek egyet, mert ellentétes a nézőpontom. Ahogy zoltanz is mondja, nehéz azokkal az analóg forrás lényegét megértetni, akik iPodon, Youtube-on, CD-n nőttek fel. Megpróbálnék rávilágítani a lényegre.

Én nem mondanám, hogy a digit technika csúcsra kezd érni, ilyesmi nem is értelmezhető, mert a digit technika eleve maga a szakadék mélysége. Ugyanis én abból indulok ki, hogy az analóg-digitális konverzió mai színvonala és módszerei továbbra is siralmasak, ez eleve önmagában hordozza a megoldhatatlan problémát, még az úgynevezett nagyfelbontású formátumok esetében is - irdatlan adatmennyiségszükséglet mellett. A hangszer és a szintetizátor közti különbség ugyebár. Eljátszható a hegedűverseny szintetizátoron? Nem. Csak imitálható. Az analóg hangrendszer igyekszik minél többet megőrizni a zenei történésből, a digitális hangrendszer igyekszik többé-kevésbé mímelni, imitálni, szintetizálni azt. Már a két módszer közti elvi alapkülönbség mindent eldönt, a gyakorlatban kivédhetetlenül.
A digit technika ma még közel sem olyasmin dől el, hogy órajel, kiolvasás, jeltovábbítás, jitter, DAC, analóg fokozat, merthogy maga a digitális formátum eleve antizene, és az antizeneségét csökkentő nagyfelbontású formátumok is plusz problémákat termelnek ki - az irdatlan adatmennyiségszükségleten kívül is. Az alapprobléma egyelőre a digitalizálás röhejes-siralmas zeneellenessége, hangszerellenessége - a magamfajta "analóghívő" számára (sajnos kevesen "maradtam" mára). Maga a digitalizálás eleve siralmas, zeneellenes, ilyen körülmények között a digitális rendszer részegységeitől "megoldást" várni lufihámozás.
"Megoldást" az analógra való visszaállás, az analóg formátumok fejlesztése jelenthetne, nyilván ez mostanában nem aktuális, a praktikum "plebejus" szempontja legyőzte a minőség "arisztokratikus" szempontját, amire aztán rátromfol a hálózati zenehasználat.
Az analóg és a digitális hangrendszer közti antagonisztikus ellentétet gondolom csak a kvantumprocesszorok használata, a digit bitek helyett qbitek alkalmazása tudhatja majd simítani - talán elsimítani. Az analóg számítástechnika, analóg processzorok. A paradigmaváltás. Addig veszett fejsze nyele, lufihámozás.
Állítom én. Sajnos kevesen vagyok.

[ Szerkesztve ]

hát ha egyel hátrébb lépsz:
Az analóg technika a zene megcsúfolása, maga az antizene. El kell menni koncertre, ahol élőben hallgathatod a rendes zenészeket, ahol megtapasztalhatod melyik koncerttermekben kiktől, hol ülve, mi szól számodra a legjobban. Ehhez képest minden stúdió és konccertfelvétel csak egy siralmas próbálkozás, hogy a szabvány fül szabvány igényét kiszolgálja.
Az eleve nem számodra optimális körülmények között felvett zenére ráadásul még rákerül az analóg technológiából származó plusz torzítás is.

Sajnos igazán kevesen vagyunk már, akik inkább elmennek a sydney-i operaházba...

Nehéz ezt azokkal megértetni, akik az analóg korszak elején a szemetet hallgatták, és ahogy javult a technológia úgy ringatták magukat egyre inkább abba a hitbe, hogy igen ennek így kell szólnia.

Remélem érezhető volt a karikatúra

De hogy ne troll legyek: számomra a zene szerves része a tálalás. Már ha arra akarok figyelni, és nem a háttérbe kell. A háttérbe bőven tökéletes még a magas bitrátájú mp3 is. Ha meg tényleg a zene érdekel, a koncertélmény nélkül az egész lapos, akármilyen cuccon is szól.
Másnak lehetnek más igényei, szeretheti azt a hangzásképet amit összeállít magának (akármilyen technológiai alapon) és elég lehet az a tudat, hogy ezt ő állította össze ilyenre, és ezért ez neki pont jó. De azt mondani, hogy ez vagy az magasabb rendű mint a másik... Nekem fura Nekem az tetszik (vagy sem), ahogyan az a zenész éppen akkor nekem akar játszani. A hibáival együtt.

Persze, érezhető a karikatúra - a második felében is, hehe.

Sztem nem irreleváns, reprodukcióról beszélünk, én ugyan annyit járok koncertre. Amúgy utcára ( busz, metro) felesleges iPodnál jobb eszköz, úgysem hallood annyira rohanás közben.

Jó reggelt!
Az egész analóg - digit kérdéskör egy nagy lufihámozás. Arra jöttem rá, hogy vallási kérdés. Arról meg nem érdemes vitatkozni!
Írom mindezt úgy, hogy épp egy LP forog, de ha ez lejár nekiállok digitben dolgozni.
Amúgy sok számomra is fontos dolog leíródott ide mindkét oldalról.
Csak egy nagyon fontos adalék a részemről: Hangmérnökként most kezdek visszaállni analóg rendszerekre. Ha már úgy is pénzt kell költeni, akkor inkább vasakra költöm, mint szoftverekre. Hogy miért? A 80-as évek klasszikus és a 60-as, 70-es évek jazz felvételeinek a hangzása áll közel a lelkemhez. Ha olyanokat tudok készíteni, akkor elértem a magam elvárásait. Természetesen én sem tudom kikerülni a digit technikát. Digitben rögzítek, analóg keverek, effektezem, majd újra digitalizálom.
De visszatérve a szubjektumokhoz.
Olvashattuk a rákészülést a zenehallhatásra. Amíg kiválasztasz egy lemezt, felteszed, leülsz, és elkezded hallgatni, már is egy sor emocionális dolgon mentél keresztül. Ráadásul kézben tartod a borítót, olvasgatod, nézegeted a képeket, ha még füzet is van hozzá, akkor azt olvasgatva töltöd azt a 20-30 percet, ami után felállsz, rituálisan megfordítod a lemezt, megtakarítod, és újra felteszed a tűt a korongra.
Lássuk be sokkal másabb, mint amikor elindítasz egy mp3-at a sok ezerből, és megy a végtelen random lejátszás. Vagy akár a Szpotifályból.
Mindehhez hozzá tartozik, hogy régebben sokkal magasabbak voltak a felvételi költségek. Nem volt ennyi olcsó, "futottak még" kategóriás eszköz, önjelölt hangmérnök, magasak voltak az előállítási költségek, szóval nagyon meg kellett válogatni, mi került ki lemezre!
Műszakilag meg azt gondolom, még mindig sokkal olcsóbb egy elfogadható minőségű analógot összerakni, mint egy digit rendszert. Ez vonatkozik az otthoni, és a stúdió technikára egyaránt!
És azt is leszögezhetjük, hogy az otthoni zenehallgatás tele van kompromisszumokkal!

Különben gratulálok a cikkhez! Én is olvasgattam volna még kicsit! Én kicsit későn kezdtem a hifizést, és szerencsére kimaradta az Orion, Videoton hangfalak zöme. Már érettebb fejjel találkoztam a HS500-zal is
...a retro kép... Volt nekünk is olyan fotelünk

"De visszatérve a szubjektumokhoz.
Olvashattuk a rákészülést a zenehallhatásra. Amíg kiválasztasz egy lemezt, felteszed, leülsz, és elkezded hallgatni, már is egy sor emocionális dolgon mentél keresztül. Ráadásul kézben tartod a borítót, olvasgatod, nézegeted a képeket, ha még füzet is van hozzá, akkor azt olvasgatva töltöd azt a 20-30 percet, ami után felállsz, rituálisan megfordítod a lemezt, megtakarítod, és újra felteszed a tűt a korongra."

Igen, főleg ugye akinek nyugati lemezei vannak. Magyar, és keleti nyomású lemezek borítója is általában a pénztárcához igazodott akkoriban. (pl nincs széthajtogatható, insertekkel, fóliázott borító csak papír.)
Egyrészt ezért is van az, hogyha egy zenekar egy USA kiadóval (egyéb országokból való) is készített lemezt akkor az számít az első kiadásnak. (mondjuk ennek is van visszája, így nem kell babrálni annyit a korongokkal)

[ Szerkesztve ]

Főleg "komolyzenét" hallgatok. Pontosabban már van jó pár jazz lemezem, emellett kb 1/2MHUF áll Sting életművében, de azt mondom, hogy a kb 5 folyóméter lemezem 80%-a komolyzene. Ebből meg viszonylag elérhető a jó minőségű nyugati nyomás.
Én viszonylag későn kezdtem a lemezezést. '95-ben vettem az első lemezjátszómat. Aztán az iskolából frissen kilépve egyből anyagi romlásba mentem, mert elkezdtem vásárolni a lemezeket
Most a Szpotifály tesz tönkre, mert meghallok ott valamit, ami tetszik, és egyből meg is rendelem lemezen

Volt itt szó a magnókról. Van egy PR99 MK III-asom. Nagy sebességű (19-38), fél sávos. Vannak megkímélt szalagjaim is. Ha valaki szeretne játszani, szívesen elviszem, hogy meghallgassuk, kinek, mit mond egy jó magnó egy jó DAC-hoz képest

Üdv!

Mivel megjött az új kedvenc AKAI GX-67, a régi AKAI GX-32 szerető gazdát keres.
Érdeklődőktől pü-t várok.

Akai GX-32

Szia!
Csak a bitvita háhá, hitvita felvetéshez.
Nem lufihámozás az analóg vs. digitális vita. Nyilván sokaknak tényleg nagyban "vallási kérdés", de éppenséggel "vallási kérdésekről" is kiválóan el lehet vitatkozni, még jól is esik, ha a hobbinkról van szó. Mindazonáltal sokak nem vallási szinten kezelik, hanem tudományos, elméleti, logikai, gyakorlati, tapasztalati megközelítésben, márpedig ilyen szemszögből akár még "igazságügyi" kérdés is válhat a "bitbéli háhá "hitbéli" kérdésből. Én mindenesetre kevéssé ízlésről, inkább igazságról igyekeztem beszélni, fizikai, logikai, tapasztalati érvekkel.

Gyüjtőknek általában vannak anyagi mélypontjai. Én mostmár próbálom a lemez mennyiséget csökkenteni, de az amiket veszek meg drágábbak. Ugyanott vagyok kvázi.

[ Szerkesztve ]

"De gustibus non est disputandum" - Az ízlésről nem lehet vitatkozni

...lehet, csak nem érdemes
Kinek mi tetszik. vindóz, vagy mek, Droid, vagy ájfón. Győzze meg egyik a másikat.
Azt gondolom, ilyen az analóg- digit vita is.
Nekem van pár nóta, ami megvan lemezen, és CD-n is. Szívesebben hallgatom a lemezen. Ami viszont nincs meg csak CD-n, azt is meghallgatom.
Egy biztos. Sokkal kényelmesebbek, praktikusabbak a digitális hordozók.
Könnyebb digitben dolgozni is. Az más kérdés, hogy egy szint alatt megöli a zenét.

Én mindig csak minőséget vettem. Volt szerencsém bekerülni elég hamar olyan körbe, hogy hazavihettem meghallgatni a lemezeket, és ha tetszett, csak akkor vettem meg.

Nekem is ez a nagy szerencsém, több jóval idősebb lemezgyűjtő (sok és minőségi lemezekkel) barátom van/volt. Ők rádiónál/tévénél egyéb helyeken dolgoznak, így elég széles skálán mozgó zenei anyaghoz jutnak/jutok hozzá.

[ Szerkesztve ]

"Kinek mi tetszik..." (...) "Azt gondolom, ilyen az analóg- digit vita is."

Ezért válaszoltam, megerősítve a korábbi szövegemet, hogy nem (csak) ilyen. Nem (csak) ízlésvita. Elsősorban tudományos, logikai, gyakorlati, tapasztalati vita. A technológia behatárolja, hogy mire lehet képes És ez fontos. Sőt, ez "A" fontos.