Jó érzéssel tölti el a magyar embert ha a történelmi dicsőség vagy sportsiker kapcsán szóba kerül a hazája.
Mégis az az érzésem, hogy a társadalom erősödő nemzeti mozgalmai csak egyfajta érzelmi hiánypótlékként nyertek teret az utóbbi években. A siker, boldogság és megelégedettség hiánya adta a táptalajt. Gyenge a gazdaság, nagy a munkanélküliség, alacsonyak a bérek, nem tudnak a fiatalok elköltözni a szülőktől, újabb adók és hatósági szívatások, ... A jelen ilyen, a jövő pedig ezek tükrében reménytelen, tehát csak a múltban vannak olyan értékeink amit leporolva eltölthet minket a jó érzés.
Sajnos nem az a megoldás, hogy a múltat kell valahogy visszaállítani, hanem az, hogy a rohanó világban megtaláljuk a ritmust és helytálljunk. Amíg gondolatilag és érzelmileg a múlton való merengés és önsajnálat köt le aminket, addig inkább tehetnénk azért, hogy a jelen világ adott körülményei közt a legteljesebb életet tudjuk élni. Sok bátor, sikeres és jólétben élő magyar ember van Tehát ebben az országban is elérhető a siker, jólét és megelégedettség. Ezek az emberek szorgalmasan tanulnak, dolgoznak, helyesen gondolkodnak és így helyes döntéseket hoznak, emiatt jutnak előbbre. Lehet a nyugattól tanulni, mert ott valamit jobban csinálnak, ez nem majmolás kérdése. Az USA nem tud 1000 éves múlttal büszkélkedni, meg a kultúrájuk is más, de csak azért ne legyen rossz érzésünk feléjük, mert ott jobban élnek az emberek mint nálunk