Nos, a gondolkodás szerintem akkor szokott csírát bontani, amikor valami kellemetlen élménnyel szembesül az ember. Hiszen mikor vízparton, sörrel a kezünkben a hasunkat süttetjük, nincs különösebben szükségünk magvas gondolatokra, ám amikor rálépnek a lábunkra magas sarkúval már mindjárt inkább.
Az alábbi eset is gondolkodtatóba ejtett tegnap délután. Egy nagymama, lánya és kisbabája felszálltak a 95-örs autóbuszra, ahol éppen lecsüccsentem egy felhajtható ülésű székhez, mikor rám förmedt minősíthetetlen stílusban a nagymama: "Az a kocsinak van, legyen szívesen üljön át! (mármint a gyerekkocsinak - a szerk.)
Én amint felrévedtem a munka utáni mélázásomból, arrébb vonszoltam magam. De kérdem én, miért nem lehet kedvesen, ne adj isten mosolyogva megkérni, illetve utána megköszönni embertársainknak valamit?
No, nálam így indul a gondolkodás egy fárasztó csütörtök után.
üzenetek
hozzászólások
[RIOS ERROR]
Guéparde
(újonc)
[RIOS ERROR]
