A hátulról támadók izgattak a legkevésbé.

Nem raktam fel a teljes három percet, mert unalmas.
Napsütésből indult a felvétel. Az elején még csak eső esett. Az eső kevésbé érdekel. Megnövelem a követési távolságot. Ezzel nem is volt addig, amíg bele nem értem a jégeső zónába.
Az óvatosan lassítás jó ötletnek tűnt, de nem vált be. Nem volt számottevő lassulás, gyakorlatilag siklottam a jéggel megszórt úton. Ráadásul rossz irányba a belső szalagkorlát felé húzódva.
Leszálltam a fékről és a másik irányba tereltem az autót. Miután a kiinduló szöget elértem, következett a kézi fék. Ezt nem tudja korrigálni a jármű elektronikája, viszont oldal irányba csúszva van némi fékezési erő.
Innentől már csak arra kellet vigyázni, hogy ne kezdjen el pörögni az autó.

A felvétel végén ki áll elém a BMW. Azt gondolták a benne ülők, hogy megütöttem őket a manőverezés közben.
Megnéztük az autókat, nem volt koccanási nyom. A felvétel tisztázta mely részén kell keresni az ütközési nyomot az autómon. Másodszorra sem találtunk és mindenki haza ment.
Utólag végiggondolva rájöttem, megszórtam őket az úton lévő jéggolyókkal. Ezt érezhették ütközési erőnek.