1. Szerintem a szüleinknek sem volt sokkal több igazi barátja, mint a maiaknak. NEkik is ugyanúgy 1-2 jó barátja volt, többi haver kategória. Mint ma.
2. A digitális kapcsolattartás kétélű dolog. Egyrészt többet beszélünk és interaktálunk egymással, de közben mégis kevesebbet. Egyszerűbb csetelni, mint kibuszozni a haverhoz. Ugyanakkor szelektál is, hogy ki az, akit megéri személyesen látni. Nem hiszem, hogy akik fontosak nekünk, azokkal kevesebbet találkoznánk, mint régen. Ráaádsul a való élet szervezését segíti is a dolog. (Na meg régen is a kocsmába találtuk a barátaink. Ma is. )
3. Az idők változnak, mi is. Nem hiszem, hogy ebből nagy hűhót kéne csapni. Anno a szüleink azt hallgatták, hogy nem volt mosógép, porszívó, mégis boldogultak. TV-zni meg nem lehetett este, mégis kitöltötték az estét.

A húsvét nekem sosem volt olyan nagy ünnep. Inkább a vallásosoknak az és a mi családunk nem kifejezetten az. A karácsonynak van egy mondanivalója a nem vallásosak számára is, a húsvét meg nálunk csak olyan formalitás szokott lenni. Sonka, kalács reggel, egy-egy csokinyuszi és kész. A locsolkodást meg kiskoromban utálhattam meg, mikor "kötelező" volt a nagymamám minden szomszédasszonyát (akiket nem szerettem, azokat is) meglocsolni, ami eléggé elidegenített a szokástól.
Viszont szerintem reneszánszát éli a jó hideg szódavizes locsolás, ami poén.