Nem egy egynyári zenekar üldögél a hold sötét oldalán... Első nekifutásra 13 évig voltak a slágerlistán, azután kiestek pár napra, majd visszanyomultak még 7 évre...
Egyszer egy céges vetélkedőre csináltam egy olyan feladatot, hogy összevágtam zenéket egy kazettára és vagy azt mondják meg, milyen zene vagy hogy melyik aktuális műsor szignálja. A Floyd volt a háromnegyede...
Akik már akkor quadróban játszottak, amikor itthon még fél fülére süket manó volt mindenki. Ha új hifi cuccot veszek, automatikusan helikopterrel tesztelem. A Falról, amikor bejön a helikopter és szpikeren beszélnek. Igaz, hogy egyszer majdnem kilöktem az üveget a keretből... Az ember biztosra mehet, a Floyd lemezeken a hangmérnöki munka is tökéletes.
Úgyse lehet ezt elmondani olyannak, aki nem próbálta végig a modern zene nagyjait, hogy mi az a rózsaszín áramlat... ideje pótolni...
hozzászólások
dogofpavlov
(csendes tag)
A Pink Floyd nem csak egy banda, hanem egy életérzés, nemcsak régebben, hanem ma is. Az egész munkásságuk korszakalkotó, provokatív volt a maga idejében. Azt hiszem ők voltak az elsők akik vetítettek a koncetrek alatt kisfilmeket azene alatt. És el is jutottunk A Falig (rendezte: Alan Parker), egyike azoknak a filmeknek, amit az embernek mindenképpen látnia kell.
tts
(addikt)
első közvetlem élményem még 1974-ből származik - a szó nemes értelmében igazi nagy durranás - tilos/nem tilos én az összes létező lemezt, még a klf. címeken kijött koncertek és válogatások nagy részét is letöltögettem
hasonló hatással volt/van rám Emerson Lake & Palmer zenéje is, e kettő után hosszú szünet és jönnek a többiek
Mikor Waterst a szaván fogták, az is kiütött pár embert...
A filmet én is láttam, nagyon tetszett, bár nem egy egyszerű, könnyen emészthető alkotás, de fenomenális a maga nemében. Mint a zenéjük.
Nem is tudok mit írni, valóban egyedi, kihagyhatatlan művekkel állunk szemben, én azthiszem mégegyszer meghallgatom a falat, vagy esetleg a Pénzről informálódok kicsit dalban...
Számomra a 70'-es évek Floydja az ''igazi'', ezen belül is a 73-74-es két album a kedvencem.
Én nem töltögettem le, amikor először voltam az USA-ban, megvettem az összes remastered CD-t a fenti időszakból, akárcsak a kedvenc Dire Straits albumaimat is. De ezek megvoltak már korábbról is bakeliten. BIzonyára korán érő típus vagyok, de kb. 13 éves koromtól hallgatom őket intenzíven.
Nálam a téglafalas album már az elburjánzó Roger Waters éra kezdetét jelenti, a siránkozást a (koreai?) háborúban leharcolt apáért. Ezek már nem annyira a kedvenceim, bár a Fal még elmegy.
Fiam néha egyedül marad a műhelyemben órákra és választ zenét, van sok féle, nem sorolnám.
De a Pink Floyd-tól szinte az összes album és ha jövök haza rajta kapom, mindig azt hallgatja.
Természetesen lopódzik be a lelkivilágába, mert emberek lelkéből és emberek lelkének szól.
Nem cifráznám, mert nincs szükségük rá.
Viszont kb. egy éve csináltunk egy kisfilmet és mondtam a fiamnak válasszon hozzá zenét meg vágja meg a filmet úgy, ahogy Ő szeretné és ez lett belőle:
[link] Horror *.avi & 50mb és megtölt, lenéz
fokukac
(nagyúr)
come on here pretty boy
have a cigar you're gonna go far
you're gonna fly high
you're gonna make it if you try
they're gonna love you.
--------------------------
nekem a kedvencem a dark side, a wish you were here, na és a live at pompeii.
Hogy nagymellénnyel, vagy komolyan, vagy politikai okokból, de egyszer Waters tett egy olyan kijelentést, hogy addig nem jönnek Közép-kelet Európába, amíg áll a Berlini fal. A Berlini falat lebontották, majd szóltak Watersnek, hogy ideje lenne tartani a szavát.
Akkor szerveztek egy Fal koncertet, Berlinben, a Potsdamer Platz-on, ahol Waters mellett nagyon sok meghívott művész énekelt egy-egy számot, közben színpadi munkások nagy laticell darabokból falat építettek a színpadra, majd a zene megfelelő pontján lerombolták azt. Berlinben, 1990. július 21-én falat rombolni, az természetesen nagyon megmozgatta a nézőket. A politika igyekezett kisebbíteni a koncert jelentőségét, azt mondták, alig pár tízezer ember volt a koncerten, holott egy irgalmatlan nagy tér csurig volt nézőkkel.
Szerintem a múlt század egyik legnagyobb eseménye volt.
N1
(tag)
Világos! Köszi!
Sajnos én ehhez túl fiatal vagyok, hogy az előéletét is ismerjem a dolognak.. Erről a könnyelmű kis kijelentésről nem tudtam.
[Szerkesztve]
sekli
(addikt)
a II. vilaghaboru volt az...
egyebkent a The Wall mar tenyleg nem az igazi progressziv rockot jatszo Pink Floyd volt..., de ettol fuggetlenul egy zsenialis, de inkabb hard rock album... jol tettek annak idejen, hogy nem a Pros and Cons-t valasztottak..., sehol sincs a Wall-hoz kepest...
fokukac:
''Come in here, dear boy, have a cigar. youre gonna go far, fly high,
Youre never gonna die, youre gonna make it if you try;theyre gonna love you.
Well Ive always had a deep respect, and I mean that most sincerely.
The band is just fantastic, that is really what I think. oh by the way,
Which ones pink?
And did we tell you the name of the game, boy, we call it riding the
Gravy train.''
[Szerkesztve]
én is kb olyan koróm óta hallgatod floydot... viszont nekem talán a fal jön be a legjobban. Van itt egy Waters - In the flesh koncert dupladvd, csomó pinkfloyd számmal.. imádom.
sekli
(addikt)
ha jol emlekszem, akkor mindossze negy sajat szama van rajta..., pros and cons, perfect sense I-II, each small candle es meg valami...
na a mostani DSOTM turne DVD-jere leszek kivancsi...
[Szerkesztve]