Tavaly november elején volt nekem is egy hasonló ''élményem'', amikor esti gyorssal hazafelé hirtelen fékezett a vonat, mintha szemofor nem akart volna átváltani a kanyar után. Senki nem tudta miért álltunk meg, se a kalauz, se a szomszéd fülkében lévő nagypapa se. A nagypapa 20 perc után elkezdett végigmenni a fülkéken, érdeklődve, hogy hol húzták meg a vészféket. Ugyanis az a vonat egy halom településen nem áll meg, és ha valaki le akart szállni Harasztin, akkor vészfékkel leszáll... Közben villogó tűzoltókocsit láttam szembejönni, meg emberek gyalogoltak a vonat mögé, nem gondoltam, hogy a két dolog összefügg. Aztán kiderült nem a vészfékezés miatt kell jegyzőkönyvet felvenni, meg zsarukat várni, hanem elkaptunk egy Astrát, toltuk magunk előtt ~80 métert, majd kifordult mellénk, és mi meg megálltunk. Az döbbentett meg, hogy ebből SEMMIT nem lehetett érezni. Egy 50-60 éves nő ült benne, és szörnyethalt. Az első lökhárítója az átjáró egyik oldalán, a többi meg ott maradt a másik oldalon. A vonat bal ütközője az anyósülés felől köszönt be, és annyira szétroncsolta a kocsit, hogy sokáig azon tűnődtem, ez nissan, vagy opel? Nagyon megrázó volt milupás üveget látni a roncstól 100 méterre... Pedig nem egy hosszú vonat volt a miénk, 3 kocsi+V43-as mozdony. Viszont a mozdony 80 tonna, a kocsik egyenként 40. Azaz 200 tonna 80-100-al egy tonnás kocsit tök mindegy mi az, simán elvisz... Később kiderült, nem a vasút volt a hibás, hanem egyszerűen nem veszik figyelembe a piros lámpát ott, mert sokáig kell várni. Sokan felülbírálják a jelzést. Ez esetben szerencsétlenül.