Időközben megjártuk a kedveseim szüleit, és újabb gasztromerényletekkel lettünk gazdagabbak.

Náluk halászlé a szokás egyik fele,mert dunaparti a család, jeles halász elődökkel. A másik fél meg anyósom ágáról ered, ők pulykát sütöttek fokhagymásan már időtlen idők óta. Ennek az okát nem tudjuk, mindenesetre sikerült rendesen kicsinálni magunkat kajailag.
Mindehez apósom házi vörösbora dukál, dunántúli, de valójában bekategorizálhatatlan jegyekkel. De nem rossz anyag, amolyan igazi asztali, a szó legnemesebb értelmében hasnzálva a jelzőt.
Ráadásul tisztelegve északi származásom előtt, elhozatalra kaptunk egy vajling töltöttkáposztát, ami itt figyel a hütőnkben ugrásra készen.

Fogalmam sincs, mikorra tisztítom ki a szervezetemből a karácsony gasztronómiai nyomait. Főként, hogy még benne vagyunk a sűrűjében.

És a süteményekről, tortákról még nem is szóltam.

[Szerkesztve]