Epp tegnap neztem egy erdekes dokumentumfilmet: Mi a csudat tudunk a vilagrol!
Baratomtol kaptam, tudomasom szerint fajlcserelo halozatokon hozzaferheto.
Bovebb info: [link]

Eleg sok mindenrol szo van benne. Nyilatkozni nem szeretnek rola, inkabb megnezem megegyszer, elsore nem fogtam fel mindent.

Szerintem de ez csak az én véleményem, az utat magunk válsztjuk meg tehát van választási lehetőségünk(legalábbis legtöbbszőr).A sors pedig az ami már ki van jelölve csak mi nem tudjuk hogy mi az.

Nagyon jó az írás, elsősorban a témája miatt. Nagyon jól kifejthető, abszolút közösségi téma. Én is gondolkoztam egy hasonló eszmefuttatás írásán, de megelőztél. Ez azt bizonyítja, hogy -szerencsére - nem csak engem foglalkoztat mélyebben ez a téma.

Bevezetésképp:

Valljuk be őszintén, hogy akármennyire is azt gondoljuk magunkról, hogy mindenkinél felsőbbrendűek vagyunk e Földön, még mindig csak a töredékét tudjuk annak, hogy mi történik körülöttünk, miért történik, és, hogy egyáltalán kik vagyunk. És, ha már lettünk, mi célból lettünk, mi a létezésünk értelme. Ez már évezredekkel ezelőtt is foglalkoztatta az embert, és mind a mai napig nem születtek egybehangzó végkövetkeztetések.

Az íráshoz egy kicsit szorosabban kapcsolódva: én hiszek a sorsban. Nem mondom, hogy van sors, éppen ezért HISZEK benne. Nem gondolnám azt, hogy aki istenhívő, az feltétlenül tagadja a sors létezését. Bár én nem vagyok vallásos ember, mégis hiszem azt, hogy van valaki/valami, aki úgymond ''felettünk áll'' és néha igazgatja az életünket. Lehet, hogy ez most furcsán fog hangzani, de számomra a sors és ez a valami/valaki (akit a hívök talán Istennek neveznek) szoros összefüggésben van, mondhatni a sorsunkat ez a dolog irányítja. Nem úgy kell azonban értelmezni, hogy minden, ami csak történik, az valakinek az akarata folytán van, hanem inkább ritkán, úgymond fontosabb eseményekkor valamilyen irányba terelgetésről van szó.

Hozzászólásomból szerintem rájöttetek, hogy szerintem véletlenek sincsenek, hagyományos értelemben véve. Úgy gondolom, hogy mindennek van valami oka, előzménye, vagy célja. Semmi sincs véletlenül. Gondoljatok bele: Vajon tényleg véletlenül alakult ki az élet itt a Földön? Hozzá kell tennem, hogy én is sokat foglalkozom a csillagászattal, és mégsem hiszem azt, hogy csupán az atomok véletlen kapcsolatának köszönhetően alakult ki az élet. Hiszen kell, hogy legyen valami célja annak, hogy itt vagyunk. Sajnos valószínűnek tartom, hogy ezt még nagyon sokáig nem fogjuk megtudni.

Összegezve: nem elvakultan, nem feltételek nélkül, nem beletörődően az eseményekkel sodródva, úgy gondolom, hogy van valaki/valami, ami terelgeti a parányi kis életünket, ezáltal nagy körvonalakban mindenkinek egyénre szabott sorsot ad a kezébe.

Végezetül még egyszer ki szeretném emelni, hogy a tudomány jelenlegi álláspontja szerint vajmi keveset tudunk arról, hogy mi is történik itt valójában. Ennek tudatában, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, vagy elzárkózni a másik véleményétől. Az én véleményem teljesen személyes, mindenki azt gondol, amit akar. Ha valaki nem hozzám hasonlóan gondolkodik, kíváncsi vagyok az ő véleményére is, persze kultúrált keretek közt.

Na ha mindenki máshogy definiálja a sorsot, akkor igen nehéz lesz a kérdében dűlőre jutni.

''Akkor felsleges lennék, hisz már be vagyok állítva, megvan az inicializálásom, megvannak a fügvényeim, a főprogramom, és majd egyszer determinálok. kész-slussz-passz.''
Ezzel azt mondod, egy olyan játékban, ahol minden ellenfél viselkedése le van scriptelve, ott az ellenfelek feleslegesek. Pedig nem azok. Tudom kocka példa, de gondolj bele

3psilon:
reformátusok (kereszténység egyik ága) valják a predesztináltságot (eleve elrendelés), ami durván megfogalmazva arról szól, hogy az ember a ''nagy'' dolgokba nem szólhat bele, ezek előre meg vannak írva, csak a részleteket változtathatja meg (tehát pl. az, hogy valaki híres, sikeres színész lesz, az bele van írva a ''nagykönyvbe'', de az nincs, hogy kék vagy fekete zoknit vesz fel).

Szerintem a materializmusból egyenesen következik a fatalizmus. Ha az ember és körülötte az egész Univerzum csak és kizárólag az anyag és energia törvényei szerint működik, ha az ember nem egyéb, mint egy csomó trükkösen összeállt szénhidrogén, akkor a cselekedeteink nem önkéntesek, hanem a következő pillanat mindig az ember és a környező világ alkotóelemeinek pillanatnyi állapotából a fentebb említett fizikai törvények alapján egyértelműen következő -mondhatni kiszámolható- új állapot.
Vagyis ha csinálhatnék egy pillanatfelvételt az egész világegyetem összes elemi részecskéjéről és energiájáról, mondjuk pontban ma éjfélkor és megnézném, hogy mi történik azután, majd a pillanatfelvételből újra előállítanám ugyanazt az állapotot, akkor ismételten ugyanaz történnék, és akárhányszor visszaállítanám, mindig ugyanaz történne utána.
Ha materialista vagyok, akkor tudomásul kell vennem, hogy a dolgok igenis előre meg vannak ''írva'', megváltoztathatatlanul bele vannak programozva a Világ alkotóelemeinek pillanatnyi állapotába, és szabad akarat nem létezik. Teszemazt, ha úgy döntök, hogy most kiugrok az ablakon, az csak illúzió, hiszen a döntésem -és maga a döntés gondolata- is az alkotóelemeim állapotából egyenesen következő esemény, valójában nincs választásom, úgy kell döntenem hogy kiugrok, mint ahogy az is előre ''be van programozva'', hogy majd üvöltök-e esés közben, és hogy túlélem-e vagy sem. Vagy kellő számítási kapacitás birtokában pl az ősrobbanás első pillanatából kiolvasható lenne ez a hozzászólás, a helyesírási hibáival együtt.

Ha viszont hiszek a valóban teljesen szabad döntés létében, azzal feltételezem, hogy van valami, akármi, ami független az anyagi világ alkotóelemeitől és az azokra vonatkozó törvényektől, és ez a valami képes hatással lenni a fizikai világra, és ugyanabból az alapállapotból több lehetséges kimenetel felé is terelheti azt.

tildy:
Az ok-okozatban egyebkent szerinted miert ne lehetne benne, hogy annak ugy ott es akkor kell(ett) tortenie?
Mert te alakítod az életed. És ha te alakítod az életed, akkor nincs sors, mert te döntesz, te határozod meg mit tegyél. Most én is mondhatnám (így fél hétkor) hogy nem megyek suliba. És én döntöttem, nem pedig a sorsom.

ÉS ezt az állapotot lehet félredefiniálni azzal, hogy azt gondoljuk, hogy ez a sorsom, hogy ma ne menjek >> ez csak a probléma elhárítása...

szerintem.

Gh0sT:
Ha semmi emlékezettel születünk újjá, akkor felvetődik a kérdés, hogy mi értelme van a létezésnek?
Létezünk, vagyunk, élünk... És mivel gondolkozunk, ezért érzünk valami olyat, hogy ez a földön való élet ezzel valami nem stimmel... érzünk valamit

de én hiszek abban, hogy a földi élet után újjászületünk, mint egy nagy ciklikus körforgásban...

Peet210:
Szerintem de ez csak az én véleményem, az utat magunk válsztjuk meg tehát van választási lehetőségünk(legalábbis legtöbbszőr).A sors pedig az ami már ki van jelölve csak mi nem tudjuk hogy mi az.
Éppen ezért nincs sors! Sorsnak maximum azt hívhatjuk, amit már megtettünk, de ekkor már az nem sors lenne, remélem értitek miről beszélek...


Most mennem kell suliba, mert elkések, de majd figyelemmel kísérem a topciot. Szeretek ilyenekről elbeszélgetni!

És a döntésed mögött vajon mi húzódik? Mi késztet arra, hogy pl. azt mond, ma nem megyek suliba?

Elfogadom, lehetséges az is, amit mondasz, bár őszintén szólva hajlok arra is, hogy nem véletlen , hogy az emberrel az történik ami.
Ezt egyik weboldalon olvastam:

''Minél több a múlt elintézetlensége, annál kötöttebb a karma. Minél kevesebb az, ami megoldásra vár, annál nagyobb az ember belső szabadsága. Az Én-fejlődés története egyben annak a története, hogyan enyhül a végzet (ananké) - sorssá (fátummá).''

-----------------------------------
Kicsit más kérdés: napi tevékenységeid között szokott-e olyan lenni, amelyben nem vagy teljesen ott, nem vagy tudatos benne, szinte csak rutinból végzed? (Én utazás közben kapom néha ilyesmin magam, hogy hopp már le kell szállnom, stb. közben meg elvoltam mint a befőtt... De sokszor a takarítás is ilyen.)

Ez is csak nézőpont kérdése.Te úgy gondolod a sors már megtörtént és látod hogy mi történt.Van aki úgy gondolja a sors még előtte van csak nem látja.Azért mert nem tudjuk érzékeljük attól még lehet csak hinni kell benn vagy nem hiszünk benne.
Ezekszerint Te nem hiszel abban hogy számodra van egy kijelölt út hanem Te magad jelölöd ki ezt az uta.
Tehát lényegében ez is hit és nézőpont kérdése.

Még csak most nézem, hogy te írtad... ...gratulálok
Jó a téma és elgondolkodtató. Egyáltalán nem baromság, hogy felvetődött benned a kérdés. Szerintem minden normális ember gondolkodott már ezen a témán.
Egyébként azt kell, hogy mondjam szerintem nincs olyan, hogy sors. Legalábbis ez az én véleményem. Valóban vannak az életünkben olyan pillanatok, amikor nem mi döntjük el a jövőnket, de én ezt nem sorsnak nevezném, hanem egyszerűen csak sodródásnak.

Nem emlékszem, hogy az írás említett volna mindenható lényt. Attól, hogy valaki hisz a sorsban nem feltétlenül hiszi azt, hogy egy mindenható lény előre az irodájában megírta a sorsát.

Hi! Azt kell mondjam, hogy a meglátásod alapjaiban hibás. Ugyanis a jelen (ma) pontos ismeretéből még elméletileg sem határozható meg a jövő (holnap) történései. Kvantumfizikából következik, hogy mindennek csak valószínüségei vannak, semmit sem lehet biztosan megállapítani, csak bizonyos valószínüséggel. Vagyis amit írsz ''ha csinálhatnék egy pillanatfelvételt az egész világegyetem összes elemi részecskéjéről és energiájáról, mondjuk pontban ma éjfélkor és megnézném, hogy mi történik azután, majd a pillanatfelvételből újra előállítanám ugyanazt az állapotot, akkor ismételten ugyanaz történnék, és akárhányszor visszaállítanám, mindig ugyanaz történne utána.'' egyszerűen nem igaz. Hiába ugyan az a kiinduló pont, az ebből keletkező események mások és mások lehetnek.

Igazad van abban amit írsz, de igazából a lényegén annak amit Yaye írt szerintem nem változtat semmit. Az egyes kimenetelekhez rendlhető valószínűségek adottak lesznek és akkor ugyan úgy nem te választasz a kimenetek között, azaz nem te vagy sorsod kovácsa továbra sem. Szóval nekem úgy tűnik, hogy csak egy kicsit trükkösebb fatalizmus lesz a vége (ha egyáltalán ezt jelenti a fatalizmus).

Yaye: szerintem az a baj, hogy elég nehezen értelmezhető az, hogy teljesen szabad döntés. Mit jelent ez? Valamit vagy meghatároznak bizonyos korábbi állapotok, ekkor nem szabad, vagy pedig nem határoznak meg, de ekkor meg mennyiben döntés? ekkor valami random dolgot kapsz, ami nem sokat segít megmagyarázni, hogy mennyiben vagy sorsod kovácsa.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy otthon vagyok kvantumfizikában, de ha a Heisenberg féle határozatlansági relációra gondolsz, az csak azt mondja ki, hogy egy részecske bizonyos állapotait nem lehet egy adott pillanatban egyszerre pontosan megmérni. Tehát megmérni nem lehet, de attól az a állapotváltozó még nagyon is egyértelműen létezik, attól függetlenül hogy a szemlélő számára határozatlan.
Ha van egy fekete dobozom, azon egy lyuk, és benne pedig van egy piros meg egy kék macska, akkor ha benézek a lyukon és pirosat látok akkor a piros macska van ott, ha kéket akkor a kék, ha semmit akkor egyik sem, de soha nem tudom adott pillanatban mindkét macskáról megmondani hogy hol vannak. Ettől persze a macskák még nagyon is konkrét helyen tartózkodnak, és bár a szemlélő számára bizonytalan a helyük, az az ő történetüket nem befolyásolja. Szvsz. Egy kvantumfizikus javítson ki ha tévedek.



Moma: Valóban nem egyszerű kérdés, a szabad döntés értelmezéséhez ugyanis definiálni kéne az ''én'' fogalmát, ami nem épp triviális dolog...

[Szerkesztve]

tildy:
És a döntésed mögött vajon mi húzódik? Mi késztet arra, hogy pl. azt mond, ma nem megyek suliba?
Az, amit itt beszélgettünk >> ok --> okozat. Minden összefügg egymással, MINDEN. Megjelent ez a cikk, beszélgetünk erről, eszembe jut ez, hogy ma nem megyek suliba, és te megkérdezed, hogy mi alapján jutott ez eszedbe? Hát így.

napi tevékenységeid között szokott-e olyan lenni, amelyben nem vagy teljesen ott, nem vagy tudatos benne, szinte csak rutinból végzed?
Ezzel pontosan mit szerettél volna kifejezni? Mert nem nagyon értem a kérdés mögötti szándék, kíváncsiság pontos fajtáját.


Peet210:
Ez is csak nézőpont kérdése.Te úgy gondolod a sors már megtörtént és látod hogy mi történt.Van aki úgy gondolja a sors még előtte van csak nem látja.Azért mert nem tudjuk érzékeljük attól még lehet csak hinni kell benn vagy nem hiszünk benne.
Pontosan. Valaki előtte hiszi, valaki utána >> nézőpont kérdése... Én utána sem hiszem .

Szerk.: kis helyesírás korrekció...

[Szerkesztve]

Hogy miért kérdeztem? Mert ha nem vagy teljesen tudatos bizonyos tevékenységekben, akkor azok a tevékenységek kvázi csak ''sodródások''. Csak ennyi lett volna.

Holnapra megpróbálok végezni a karmáról szóló írásommal, ott majd kifejtem a sors keleti filozófiai szerinti megközelítését.