Talán mert ez volt az eredeti állapot is. De előfordulhat, hogy más a helyzet, ha az egyik fél hirtelen tör ki eredeti státuszából.

Az garantált hogy sok barát elenségé válhat , sajnos sok az irigy ember, még családon belül is gond lehet.

Hát az biztos, hogy ha megnyernéma főnyereményt nem a tetves/korrupt parlamentet bámulnám nap mint nap.

ha megnyerném ugyanazt tenném mint mindig nehogy rájönnek hogy én nyertem...
amugy is ha nem dolgoznák bele őrülnék...

Amit nyersz a lottón egy vicc összeg. Ha valóban tudsz luxusban gondolkodni, fél perc alatt elvered. Engem nem motivál a pénz, úgyhogy ha nyernék, akkor valóra váltanám a környezetemből eddig begyüjtött kivánságokat, azokra talán futná. Így is én lennék a gonosz, mert nem mindenki kapna ugyanannyit, de ezt már megszoktam Ezért is nem veszek lottót(többek között )

Ha valaki télleg a barátod, ez nem tesz keresztbe a kapcsolatba. (szerintem)

Alapjáraton kevés barátom van, őket nyilván valamelyes ''fölemenlném'' anyagilag, de mindenkinek nem tehetsz a kedvére, tehát ha akarnád, ha nem, megkapnád, hogy egy smucig disznó vagy.
Az megint más, amit te írtál, amikor látod folyamatosan valakinek a sikerét, együtt tudsz vele örülni, satöbbi.

A 9-re: Én meg azt mondom, hogy heti 150 forintért megéri venni egy kis illúziót.

Utolsó mondatoddal 100%-ig egyetértek...ha egy baráttal csak a pénz a közös téma, akkor az nem barát, max haver...illetve aki nem tud arra figyelni, hogy a szegény(ebb) barátja előtt ne azon sírjon, hogy nem talál jó kertészt, az meg is érdemli hogy elveszítse.

Ha megveszed a villát és a birtokot, akkor kb el is fogyott a nyereményed, és onnantól tovább főhet a fejed hogy miből fizeted a kurvanagy villa és birtok számláit és hamarosan a vagyonadóját, szóval a problémák, bár kicsit más szinten, kiegyenlítődnek.

Különben azt hiszem, tudnám kezelni a problémát (bár nyilván mindenki ezt gondolja magáról), de csak azért, mert az igényeim a jelenlegi -finoman szólva moderált- szintemen sincsenek elszállva. Sosem éreztem erős késztetést nagy villára meg tucatnyi sportautóra. Legfeljebb 2-3 teljesen szolid járgányom lenne (egy mindennapi megbízható kényelmes, egy kis sportos, és egy valami szép vintage -ami akár egy bogár kabrió is lehet), és két motorom (egy kényelmes, modern túragép, és egy klasszikus régi angol stílusú, oldalkocsival). A házam is inkább csak egy kicsike, helyrepofozott vidéki kisnemesi kúria volna, inkább a birtok lenne relatíve nagyobbacska, mert mindig is vágytam egy gyönyörű, hatalmas kertre, amiből nem is látni a szomszédokat. Pesten sem kéne villa, simán megelégednék egy tényleg jó helyen lévő kis lakással. Ehhez nem is kellenének millárdok, elég volna mérsékelten (legfeljebb közepesen) gazdagnak lennem hozzá, és simán kompatibilis volna jelenlegi -közel sem milliárdosokból álló- társadalmi kapcsolataimmal is.

''Alapjáraton kevés barátom van, őket nyilván valamelyes ''fölemenlném'' anyagilag,''

Ez elég könnyen hangzik, de szerintem sokszor nem sikerülne. Hiába a vegytiszta jó szándék, én biztos nem fogadnék el senkitől komolyabb összeget, nem érezném jól magam egész életemben lekötelezve, azzal a tudattal hogy valaki ajándékából élek úgy ahogy élek.

[Szerkesztve]

egyetertek veled, megpedig tapasztalatbol, es sajnos parkapcsolatbol...
1-2x meg elmegy ez a kertesz-auto tema, de hogy folyamatosan azt hallgassam, hogy melyik ruhahoz melyik cipo passzol, es nem volt abbol a 200e topankabol, ezert ki kell ugrani milanoba vasarolgatni... hat pffff
raadasul ezek az emberek azt hangoztatjak folyamatosan, hogy azert csinaljak azt, amit akarnak, mert megtehetik, es ezaltal sokat elnek, tobbet tapasztalnak, mint az atlagemberek, es dolgozzon az, aki szegeny...
en elfogadom a helyzetukett, nem is irigykedem rajuk, vagyok annyira emberi, hogy engem a penz ne valtoztasson meg...

Nem hiszem, hogy mást értenénk alatta: nekem három olyan barátom van, aki tényleg barát. Nos, mivel ismerem az örömeiket, gondjaikat - hiszen ezért is vagyunk barátok -, természetes lenne, hogy legalább a pénzzel elintézhető bajaikon segítenék.

Hát ez érdekes. Én nem agyalnék kapásból azon hogy mit kellene megvenni, ezt a látásmódot elég beszűkültnek látom. Ez kb olyan, mint Afrika, hogy csak nyomják befele a segélyeket meg a dollármilliókat, ahelyett hogy kutakat ásnának meg korházakat nyitnának...

Kezdeném először is azzal, hogy alapítanék egy céget, amin keresztül ötleteket valósítanék meg, először kicsiben. Miután mindez hoz a konyhára, folyamatosan vonnám be az embereket, meghallgatnám őkek. Lehetőleg dúsgazdag vadbarmokból szednék ki minél több pénzt ezzel-azzal, hogy aztán a szegényebbeket támogassam az elindulásban. A gond ott van, hogy nem is kell ide lottónyeremény. Legalább 3 embert ismerek másodkézből, akik egyszerűen nem képesek mit kezdeni a pénzükkel, pedig havi 20 millió fölött rendelkeznek (társtulajok egy cégben, ahol a másik viszi a boltot). Mindenféle sz*rságra költik a pénzüket, autó havonta, ilyen meg olyan táskák, ingek, a tipikus sok szemét sz*r.

Valahogy túl sok pénz van a kevésbé inteligens embereknél, nem gondoljátok?

Valószínű ékicsiny céget, de már nem Bt-t, hanem minimum egy Kft-t. A megfelelő tőkével és 2-3 kemény munkával egy jó elgondoláson alapuló, megfelelő üzleti modellel rendelkező Kft. befuthat. Ezután nem nagyon kérdezgetnék, hogy honnan is van a pénzed.

A másik meg, ha adnék is, pénzt sosem adnék, legfeljebb megvenném bizonyos dolgokat az embereknek. Korháhazak pl nem szabad így támogatni, mert lehúzzák a felét.
Viszont egyik álmom h beállítsak egy korházhoz:

-Kiskezit csókolom, az igazgató úrral akarok beszélni.
-Be van jelentkezve?
-Nem, csókolom, de most megvárat, vagy vigyem vissza a 10db inkubátort?

Hát én hamar elverném, mert játékot akarok fejleszteni és sponzort keresek. Ezért a játék megvalósítása 3.000.000-5.000.000 euró. Tehát sajna nem tartana nálam sokáig Remélem megnyerem