Engem jó sokan filmbuzinak tartanak, mert átlagosan heti 4-5 filmet nézek meg itthon a gépen, vagy moziban, majd' minden stílusban.

De ilyet én még életemben nem éreztem, mint tegnap az imaxos vetítés alatt. Nem voltam még 3D moziban, kezdetben zavart a szemüveg, de hozzászoktam hamar. Barátnőmmel a 22:15-ös vetítést céloztuk meg, persze jegyet már nem kaptunk rá, csak az angol nyelvűre. Így utólag nem bánom, zéró felirattal is érteni lehetett a dolgok 90%-át.

Vettünk emendemszet, meg valami italt, aztán elájultunk. A technológia engem lenyűgözött, tapintani, érzékelni lehetett a teret.

A két és fél óra alatt valamikor azon vettem észre magam, hogy a részese vagyok a filmnek, egyszerűen beszippantott, és nem engedett el. Éreztem a filmet, az illatokat, a lökéshullámokat, a szerelmet, mindent. Barátnőmmel egymásba karoltunk, és szorítottuk a másikat a végéig, egyszerűen nem hittünk a szemünknek. Ezt hívom én Szórakoztatásnak, nagybetűvel. Cameron egy zseni, leszarom, hogy a kör alakzatban is a tökéletlenséget kereső divatszidók mit mondanak, klisé ide vagy oda, olyan tálalást kapunk, ami mindezt elmossa. Én észre sem vettem a kliséket, annyira együtt volt az egész.

Életem legjobb moziélménye, talán leendő kedvenc filmje. 10/10. Gyönyörű, és fantasztikus. Az ital 3/4ede megmaradt, a csoki se fogyott el. Nem gondoltam arra, hogy egyek, vagy igyak a film alatt...