"Szóval faramuci helyzet ez, nekem sicnsenek extra elvárásaim"

lehet ám itt van a kutya elásva. nem értek egyet az előző pár postoddal, hogy itthon mindenkinek kötelezően a kardjába kell dőlnie olyan szar.

soha nem voltak ennyire kifejezett elvárásaim, arra figyeltem, hogy maximális teljesítményt nyújtsak. nem azt számolgattam mikor kapnám a majdani fizetésemelést arra a melóra, amit friss diplomásként még el se vállaltam. diákmunkával, albérlettel, érettségivel építettem fel azt, amim van és predesztinált elvárások nélkül is sikeredett összehozni.

eleve nem jó annyit a pénzre gondolni egy szegény országban, csak stresszeli magát az ember. és hogyne akarnék emlékezni minden percre, mekkora buli már (ezt nemtom te írtad-e. ha nem, bocs).