Én úgy vagyok a Sci-fivel, hogy ha már valamilyen történetet sci-fi köntösbe öltöztetnek, akkor legalább minimálisan ügyeljenek rá, hogy az a ruha ne legyen szakadt, ne látsszon ki a segge annak amit felöltöztettek ebbe a ruhába, különben a mondanivaló -átvitt értelemben- úgy jár mint ők itt a képeken
http://www.tudasfaja.com/amikor-a-cicanadrag-mar-nem-vicc-elkepeszto-kepek-a-4-nel/
Lehet hogy vannak belső értékek, de ettől még nem fogok arra koncentrálni, mert a megjelenés és az első benyomások annyira zavaróak. Ugyanígy lehet hogy ez a film fércmű némely ezerszer lerágott nem-sci-fi témákat is próbál boncolgatni (ugyancsak igen sekélyesen), de nehéz ezt értékelni, ha a körítés ennyire gyenge.
Tehát például sci-fiben én -extrém példa- nem tudom eltűrni, ha valakik mondjuk csak úgy beszélgetnek az űr vákuumjában, rádió nélkül illetve hangok rázzák meg az űrhajót. Ez extrém példa volt, de mondjuk a 60-as években még ez volt a szint sci-fi regény fronton, manapság szerencsére már nem.
És akkor visszatérve erre a remekműre:
Ha a rendező okosnak tűnő sztorit akar előadni, tudósokkal felsőbbrendű idegen fajjal, "mi lenne-ha" kérdésekkel etc. akkor vegye a fáradtságot, hogy hihető történetvezetést, konfliktusokat találjon ki, mert ami itt volt az még egy Marvel-féle szuperhősös filmbe is túl egyszerű lenne.
Mégis hogyan vegyek komolyan egy elgondolkodtatónak szánt filmet, ami azzal kezdődik, hogy
-mindenki hülye, csak a főhős (=rendező) helikopter
aztán abban teljesedik ki, hogy:
-a kormányok és a hadseregek vezetői egybites idióták, akik nyomós indok nélkül meg akarnak támadni egy a világegyetemet vagy legalábbis a galaxist átszelő űrhajó-flottát. Tankokkal és hadihajókkal...
Több hónap alatt addig jutnak a kommunikációs kísérletek, hogy az egyik oldal füstjelekkel próbál kommunikálni, a másik pedig táblára kézzel felírt szavakkal. igen valószerű...
Kb. két mondatban van előadva, hogy ezek az idegenek bizony egyszerre élik a múltat, jelent és jövőt, az idő ráadásul számukra nem egy, hanem többdimenziós és ennek a képességnek a füsthieroglifa-nyelv az egyetlen kulcsa, amit ha mi is megtanulunk képesek leszünk rá. Jó oké, de talán ezt lehetett volna picit ragozni, talán...
Aztán ott van a jövőből hatunk vissza a múltra dolog is. Ez is megérne egy misét, de tökéletesen semennyire sem lett kibontva, pedig azért néhányan kíváncsiak lettünk volna rá, hogy egynémely az időutazással kapcsolatos paradoxont (pld: nagypapa paradoxon) hogyan próbál meg feloldani a film.
Nem, nem azt várom, hogy minden sci-fi ilyen technikai/tudományos kérdésekkel foglalkozzon, de ha már a film központi témája az, hogy van jövőből múltba visszahatás, illetve az idő több dimenziós meg hasonló ötletek, akkor ezeket bontsa már ki a legelemibb formában.
Nekem ezek a hiányosságok csak azt mutatják, hogy a film készítői azt gondolták, hogy tálalnak valami százszor feldolgozott romantikus témát (döntéseink mellett kiállni, másodszor is végigjárni az utat, akkor is ha tudjuk hogy végződik etc) előrángatnak hozzá valami sci-fi díszletet a seggükből valami totál nem végiggondolt idő-teóriával és nekünk hasra kéne esnünk és nem meglátni, hogy a frissen mázolt faszád mögött nem hogy szobák meg ház, hanem légüres tér van...
[ Szerkesztve ]
