nem akarok belekezdeni egy ilyenbe, mert nem fogom végigharcolni a topikot. de annyit meg szeretnék jegyezni, hogy én fontosabbnak igyekeztem tartani hogy a meló végül el legyen végezve, mint hogy "ugyanannyi pénzért nehogy többet dolgozzak".

azzal egyetértek, hogy ez ott és akkor szívás. atom sok szívás volt nekem is. viszont ki tudja mit hoz a sors. nálam azt hozta hogy akármilyen (!) is volt a főnök, valahogy az én nevem merült fel egy bizonyos ponton. így változtak a dolgok, változott a munkakör, továbbra is maradtam a bevált receptnél. mivel elég kitartóan csináltam, a nevem pár évente felmerült bizonyos pontokon, bizonyos embereknél, akikkel akár már soksok éve nem is beszéltem. ők viszont emlékeztek arra, hogy a melót akartam megcsinálni, hogy próbáltam átérezni mi a mindenkori (jó vagy rossz) főnök célja. eddig - részben emiatt - sikerült úgy alakulnia a dolgaimnak, hogy a család anyagi és lelki nyugalma meglegyen.

nem tudom mennyire megy át a mondandó. az én történetem nyilván egyedi, de semmi űrből jött szerencsét nem tartalmazott. legutóbb akkor gondolkodtam el azon milyen volt 17 éve az első nap diákmunkásként, mikor nemrég melóból hazafelé jövet a zürichi gépen viszontláthattam egy volt főnökömet, aki azóta a nálunk valamivel gazdagabb szülőhazájának vezető diplomatája. és aki a lelkemre kötötte hogy ha bármire szükségem van csörögjek rá.

hála istennek azóta nem volt okom hívni, és remélem kérni nem is kell sose. viszont tudható, hogy a bármi az nála szó szerint bármit jelent. utoljára akkor láttuk egymást, mikor zsenge irodista - koromból adódóan csoportocskavezetőcske - voltam. munkakapcsolatba pedig akkor kerültünk, amikor önszorgalomból csináltam valamit, ami jó sok meló volt, amire senki nem kért, de ami nagyon hasznos volt. persze, azért álltam neki, mert tudtam, hogy jó lenne a cégnek, ha lenne az a dolog. közvetlenül semmilyen hatással nem volt az én napi szívásomra. tudnék még mondjuk 5 hasonló történetet mondani, meg vagy 20-at biztos, ahol viszont semmi következménye nem lett a nagy melózásnak a jóleső érzésen kívül.

szerintem akarni kell előbbre jutni a melóban (az elvégzett melóval és alázattal, nem taposással), akarni kell előbbre jutni az életben és kitartóan kell csinálni. magyar népmesék, hiszed vagy nem, én leírtam. mindenki élete más, mindenki előtt más lehetőségek vannak, akkor is ha nem látszanak. márpedig ott és akkor soha nem látszanak. törölni fogom a topikot a listából, nem szándékom beszélgetni erről. vegyétek úgy hogy ilyen fura dolgok is megtörténnek meseországban. nem célom a kérkedés, de nem tudom máshogy leírni.

[ Szerkesztve ]