ellensztori következik.
6 éve találtuk a macskámat, akkor néhány hónapos lehetett. a kocsim aljából mászott ki, napokig gázolaj szaga volt. felvittem az akkori lakásomba és a következő 4 évet azon az ~50 nm-en töltötte. ki se lehetett vinni, néhányszor levittem az udvarra, de csak felült az ablakba és nézett befelé.
úgy gondoltam, hogy oké, akkor ő megszokta a bentlétet, láthatóan nem vágyik ki, bár szinte minden nap volt egy pár perces megőrülése, amikor rohangált a lakásban.

kicsit kevesebb, mint két éve családi házba költöztünk, a macska jött velünk.
amikor jó az idő, nyitva van a teraszajtó, és eleinte nagyon félve és óvatosan ment ki, aztán egyre többet. jól láthatóan szeret kint lenni, a szomszéd macskákkal is összehaverkodott, ha akármi miatt nincs nyitva a teraszajtó, akkor a bejáratin szökik ki a lábunk mellett (bár van hogy azonnal vissza is fordul, ha túl hideg van az ízlésének vagy mondjuk esik az eső).
ha pedig több napig nem jut ki, akkor látszik rajta, hogy feszült, ha meg kinn tölt valamennyi időt, akkor sokkal nyugodtabb, a napi megőrülés is elmarad azóta.

én ebből azt szűröm le, hogy igenis IGÉNYLI a macska a szabadban mászkálást, a felfedezést, stb. pedig ő az első négy évét lakásban töltötte, tehát nem is "vidékről" lett bekényszerítve, mégis láthatóan jobb így neki.

[ Szerkesztve ]