Kedvencek még:
- tengeralattjáró tisztszereplői arcába vetített célzókeresztek és egyéb vizuális mütyürkék, amiket egyébként a képernyőkön látunk vagy ugyanilyen képzavar a CocaCola-Napon napszemüveg, a legrosszabb, hogy elég hosszú ideig nem tűnik fel az ilyen, hogy aztán amikor már de, akkor visszamenőlegesen hülyének érezd magad
- zárt rendszerű/digitális kijelzésű eszközök vizuális analóg zavarral való megküldése (megjöttek a földönkívüliek, zavarja valami az adást, vízbe esett a telefon).
Azé' rossz ez, mert nem működik. Ma már. Körbe vagyunk véve ezekkel ugyanis. Bár az a ventilátor app is el tudott érni sokak ájfonjára, szóval.

(#4) kenwood, azt de utáltam. Érintőlegesen jött csak szembe, de sosem értettem, hogyan lehet kicszeszni így a gyerekkel, mert hát az a teki plusz egy réteg, egy fölösleges. Aki másként van huzalozva, az úgy is csak a mesefigurát látja benne, ami cselekménye csak lekövethetetlen vagy véletlenszerű lesz, ahogy egy rajzfilmet is néz a csemete. Aki meg érti, hogy miért szükséges 1-1 lépés, annak csak zavaró pluszréteg lesz a tényleges kód vagy nyomizhatóság fölött, ami visszaveti. Scriptkiddie-neveléshez mondjuk natív. Ma nem tudom mi van. Ma mivel vezetik be a kicsiket?

(#16) fatpingvin, bambano annyit emlegette, hogy letöltikéztem, hát az első jelenet majdnem le is zárta el sem kezdett kapcsolatunkat, nagyon tré volt, aztán szerencsére megjavult és a néző is megnyugodott, megértette hogy hogyan akarja azt a mit, amit ad. Volt átvehető hangulat és dinamika. Világot nem vált meg, de nézhető. Az igazi próbája ezeknek a régi, kétes színvonalú, ámde fix rajongótáborral bíró sorozatoknak, filmeknek, hogy mit mutatnak, hogyan szerepelnek egy mai kontextusban, felhozatalban, helyén kezelve persze a kor technikai megvalósíthatóságát.