Grat az íráshoz! 
Jó volt olvasni, megnyugtató dolog, hogy másban is buzgón működik az igazságérzet. 
Amikor anno engem ott hagyott egy lány, az én fejemben is hasonló forgatókönyvek jártak. Annyival igazságosabb lenne a világ, ha azokat tudnánk bántani akik minket bántottak, és nem azokat, akik szeretnek minket...
MOD: Bocs, ha olyasmivel vádollak, ami nem is történt meg, de nagyon azt éreztem, hogy tapasztalatból ered a történet. 
[ Szerkesztve ]
Köszönöm az élményt és tényleg nagyot ütött a vége!! Csak így tovább! 
ez üt mint a hangszer
gratulálok nagyon jól sikerült kis írás
tettszett az írás,így tovább
erről az jutott eszembe,hogy volt egy siemens telefonom amin az smst be lehetett állítani olvasatlannak 
Hát mit mondhatnék?
Nem vagyok egy érzékeny lelkületű valaki, de mióta szerelmes vagyok, és párkapcsolatban élek azóta elég intenzíven hatnak rám az ilyen storyk!
Ez tuti a legjobb, amit életemben olvastam, legalábbis ez ért el legközelebb a szívemhez a mondanivalójával!
Amit nem tudok eldönteni, hogy a két főszereplő közől kit kell jobban sajnálni, vagy mikor melyiket kell jobban?
[ Szerkesztve ]
ööö a hangszer mért üt? fejbekúrnak gitárral, vagy mire gondolsz? 
jó kis írás hát ha a srácoknak lenne esze így tennének legtöbben
hát, ha a bizalom sérül, akkor semmi értelme folytatni. jó, egyrészt még fiatal vagyok (huszonX), későbbiekben már az ember tapasztaltabb -de okosabb is?
-, ennyi idősen -se gyerek, se gyűrű- azért ilyen kemény kompromisszumot ritkán köt az ember. meg nekem van egy olyan tapasztalatom, hogyha a másik megcsal, akkor a kapcsolattal van valami probléma, és amúgy sincs már értelme folytatni (kivéve speciális eset, ld lejjebb). ha a kapcsolat jó/szerelmes az emberke, akkor bárki fog betámadni, annak csúnya vége lesz a számára. pl a leitatott illetőnek rossz kedve lesz, és a másikat fogja ipari módon hiányolni. voltam már mind támadott, mind betámadó fél, jól működő kapcsolatban értelmes emberek -értsd, nem a "falu biciklije"- között egy támadónak nincs esélye.
melegítettem már fel kapcsolatot. eredmények tekintetében hát... nos volt egy, akivel két egyhetes után egy évig együttvoltunk. végül elegem lett belőle, mert kevésbé nagy ribanc -elnézést a kifejezésért, de szebben a viselkedését nem tudom leírni- nem lett meg úgy voltam a dologgal, hogy feleségnek/anyának egyáltalán nem tűnik alkalmasnak, akkor meg minek húzzuk egymás idejét... szóval elengedtem. papíron ő dobott, gyakorlatilag meg én vigasztalgattam, hogy persze, majd 5 év múlva szülhetsz nekem szép gyerekeket, ahogy mondod -gyakorlatban: isten mentsen meg engem attól-. kapcsolatot még egy ideig tartottuk -közös érdeklődési kör: film, zene, kockulás-, aztán egy utolsó összezördülés után iggybanoltuk egymást.
volt mégegy, ővele 2 hónap után úgy voltunk, hogy a távkapcsolat nem működik, és igazából egyikünknek se jön be annyira a dolog. rá egy évre szigeten egymásbagabajodtunk (ugye pontos és nem ly?), próbálgattuk egy hétig, nem ment (összefutottunk egy buliba, amikor a másiknak mindketten azt mondtuk, hogy otthon ülünk... megtárgyaltuk,hogy akkor erről ennyit, valamint további jó estét és jó szórakozást). jó kapcsolatot azóta is fenntartjuk (barátként jól megvagyunk, kapcsolatban nem igazán), a mai napig az összes pasija féltékeny rám...pedig ha kétszer nem működött, harmadszor felesleges lenne belekezdeni.
aztán volt még egy két és feledik... csaj anno mindent megtett az önbizalmam lerombolásáért, felém mutatta a szüzet, miközben mással az első szóra ment volna szobára -ja nem engem szeretett... de akkor meg minek jött velem össze?-... végül megcsalt. majd asszem másfél évre rá kitalálta, hogy mégiscsak én kellek neki... én meg továbbra se tudtam elviselni, és mivel éppen nem volt más, szeretővé tettem (csak testi kapcsolat, egyébként meg nem foglalkozol a másikkal). annak se vált be. néha a mai napig beszélünk, ő se lett kisebb...
megcsalásnál is van több lehetőség, pl nincs ereje máshogy kilépni a kapcsolatból, eltévelyedés, vagy a másik nem igazán az a hűséges típus.
viszont (avagy eljutottunk a speciális esetig): ismerek olyat is, akiknél volt megcsalás, viszont ott voltak további fontos tényezők is, melyek azért nagymértékben árnyalták a dolgot, illetve vezettek ehhez a döntéshez. illetők jelenleg együtt vannak, a döntés okait mindketten tudják és elfogadják, viszont pár évvel a dolgok után már nagyon úgy tűnik, hogy együtt fognak megöregedni. az egyik fél barátom, és nagyon örülök, hogy így alakult a helyzet végül (barátainak pedig az ember csak jót akar).
na és akkor az írásról: maga az ötlet jó;> a már két éve a sráctól visszavágásnak minősül. igazából az ember vérmérséglettől függően ezt nehezen állja meg -főleg, hogy itt a megcsalásnál valamennyire szándékosság is volt-, viszont tapasztalat alapján exen lelki terrort végezni majdnem akkora öröm, mint nyúlra vadászni géppuskával... semekkora. és kb ugyanennyi értelme is van.
pár helyen tényleg kissé túlírt, viszont a sorolvasásban az a jó, hogy a lényegtelen infokat lehet kapsából kidobálni romanat egyszer olvastam, 10 éve kb, de az emlékeim szerint rosszabb volt sokkal;>. az ötlet viszont szép a maga egyszerűségében.
Nem értem miért minősül visszavágásnak a srác részéről az, mikor azt mondta, h már 2 éve nincs senkije. Miért ne lehetett volna igaz?
A telefonhívásig meg eltelt 3 hónap, közben lett új bnője.
Szerintem...
De persze lehet rosszul értelmezem, mert én a végét is úgy értettem először, hogy a csajnak szól oda egy női hang, hogy gyere... :-D
Azt hiszem, beállok a sorba én is.
Nagyon jó írás! Hatalmas! Le a kalappal !
Szia !
Nagyon jó.
Természetesen nem felülbírálni vagy átalakítani szeretném, de lenne egy észrevételem a csattanóval kapcsolatban, valahol olvastam egy hasonlót de így :
Hirtelen a háttérből egy férfi hangja hallatszik: - Na, kivel beszélsz ennyit? Gyere már! Bújj ide mellém. Kezdek fázni.
Ez ütne akkorát, mint a Stephen King-féle Köd vége.
[ Szerkesztve ]
Én is azt vártam,h a lány hazudik a végén és le is bukik. Engem már nagyon nehéz meglepni sajnos.
A megcsalással pedig ugyanúgy vagyok mint mindenféle olyan dologgal, amivel fájdalmat lehet okozni. Ha a "tettes" pontosan kifejti a körülményeket, elmondja, hogy mit érzett pontosan és miért tette, akkor megpróbálom megérteni. Ha meg tudom érteni akkor meg tudok bocsátani, pontosabban el tudom fogadni. Viszont a legtöbb embernek halvány lila gőze sincs róla, hogy mit miért csinál, csak azt tudja,h mitől érzi jól magát. Én mindig megpróbálom rávezetni az embereket arra, amiért képesek ilyet megtenni. Ha belátják, akkor tudják úgy befolyásolni a körülményeket, hogy ne forduljon elő ilyen. Volt barátnőmmel sajnos azért nem működött a dolog, mert még túlságosan fiatal, és csak az egyszerű és kellemes dolgokat szereti. Pedig ha belegondolna dolgokba amik számomra már egyértelműek a viselkedésével kapcsolatban, akkor könnyen válhatna jobb emberré. Meg is beszéltük,h ő még nem akar felnőni\komolyabb lenni, csak jól akarja magát érezni, neki még szüksége van erre. Csakhogy ezzel eltaszította magától az egyetlen embert aki elfogadta a hülyeségeivel együtt, és nem csak ágyba bújni akart vele.
Az írás minősítéséhez nem értek. A lényeg,h nekem tetszett mert elérte a célját: kiragadott a mindennapokból, és teljes átéléssel olvastam végig. Ugyan az első részt nem olvastam el de valamiért nem is érzem szükségét.
Viszont erőt adott, hogy nekiálljak a saját írásom folytatásának, egyelőre csak a prológus van kész, de a fejemben már sok sok oldal van
Grat a cikkhez!
