A fenti gondolatmenetnek azért ellent mond, h az élet él és élni is akar. Túlél. A sötét tengerfenéken, borzasztó nyomás mellett, esetleg megspékelve a feltörő magma melegével, is van élet, vannak élőlények a vulkánok kürtőinek környezetében, ahol a legkülönbözőbb gyilkos gázokat, savakat viselik el. A föld leghidegebb pontjától kezdve a legmelegebbig jelen van.
Nem szívesen gondolom ezért, h az ember, ami az élet igen fejlett megjelenési formája, absztrakt gondolkodással és fantáziával megáldott egyedüli domináns lényként a világon, valójában csak sárkányfog vetemény és annyi telik tőle, ca. 3,5 milliárd év küszködés után, h feléli, megmérgezi a környezetét, versenyt fut az idővel és elhal. Valahol csak cink, nem, h az életet abban a formában, ahogy mi ismerjük nem egy külső hatás, hanem egy élőlény teszi "végső" próbára?

[ Szerkesztve ]