Csakis a kertes!
Laktunk 2, 5 évet lakásban, még csak nem is panelba, de elég is volt.
Valamelyik nap az egyik barátnőm megkérdezte, hogy tudja, hogy szeretünk ott lakni, de nem hiányzik a város? És egy pillanatig sem jutott az eszembe, hogy hiányzik. Az életünk, a mindennapjaink sokkal jobbak, aktívabbak lettek mióta vidéken kertes házban lakunk.
Rengeteg mindent ketten csináltunk meg és nagyon tudjuk értékelni, hogy ezért mi dolgoztunk, és azért olyan amilyen. Visszanézve a videót a házról a kulcsátadáskor nem hiszek a szememnek. Ég és föld a kettő. És ezért megéri tenni. (A lakás és az erkély korábban is tele volt virágokkal, sőt paradicsom és paprika palánta is volt, de a mostani kertnek közelében sem volt.)
Egy aprócska példa: valamelyik reggel pizsamában kimentem kigyomlálni a kertet és a veteményest, majd délután az esőben szedegettem a lehullott diót. Nem nagy dolgok, de élveztem. Volt, hogy reggeltől estig ültettem, és igen, elő tudom venni az akkus fúrót és olyan dolgokat is megcsinálok amit nem is gondoltam volna.
Mindig van mit csinálni, mindig kitalálunk valamit, hogy hogyan lehetne szépíteni, alakítgatni a házat és a kertet.
Teljesen más érzés délután hazaérve a kertben meginni a kávét, vagy akár hajnalban indulás előtt egy kicsit a madarakat hallgatni. Nyugi van, csend van.
Persze találkoztam már hajnalban a buszhoz menet sötétben vaddisznóval, na annak is megvolt a maga hangulata. Jó kis hátra arc aztán telefonálás a Kolondrumnak, hogy el kéne vinni.
Nyilván nem lakhat mindenki kertesben, van aki nem is vágyik rá, ezt is elfogadom, nekünk a kertes az igazi.
Szer.:
Ez pedig tegnap lett kész, remélem tényleg szeretni fogják: [kép]
És ami még lemaradt, lett egy macskánk (aki a szomszédtól hozzánk költözött és a kutya is imád a kertben napozni és okoskodni a kerítésnél.
[ Szerkesztve ]