Ebből a hosszú ömlengésből annyit szűrnék le, hogy nem szerencsés kézzel választottatok lakást.
3 szobás panelban laktunk tizensok évig, a tizediken. Szerencsénk volt: nem ázott be. A lift nem a mi lakásunk mellett volt (volt köztünk egy kétszobás), így nulla zajt hallottam onnan. Eláztatni mi áztattuk el az alattunk lakót, a közel 20 év alatt vagy ötször (ebből kettő volt a mi hibánk: a mosógép csöve nem lett beakasztva a kádba; egyszer volt csőtörés, amikor az álfal mögött, ahol a vízóra volt, a flexibilis cső úgy döntött hogy megadja magát, egyszer a mosogató lefolyócsöve engedett el, az ötödik esetre már nem emlékszem), nem mi áztunk el. A szigetelést szerencsére megszavazta a többség, ablakot maguntól cseréltettünk. A tizediken sem volt több 23-24 foknál télen, ami nekünk jó volt (távfűtéses lakás volt, és megfigyeléseim szerint attól (is) függ a hőfok, hogy milyen messze van a hőközpont - legalábbis a korábbi, első emeleti egyszobásban közel volt, és ott 28 fok volt télen, az első emelte dacára (bár az csak négyemeletes házban volt)). Nyáron nagyjából elviselhető volt a hőmérséklet: a nappaliba rakattunk légkondit, a hálót védte valamennyire egy féltető az erkélyen, a harmadik szoba a tömb másik oldalán volt, azt nem érte a délutáni nap, így pár fokkal hűvösebb volt.
A közvetlen szomszédok nyugdíjasok voltak mind, nem zajongtak. Az alattunk levő néha éjszakáig tévézett, azt annyira nem komáltuk, de a gyerekeket nem zavarta (pont az ő szobájuk alatt csinálta), jó alvókájuk van, így túlélhető volt. Fúrni ritkán fúrtak: anyámék többet szenvedtek a kertesben a második szomszéd kerti zenehallgatási szokásai miatt, mint mi.
Most a kertesben jelenleg is vágja valaki a füvet benzinessel (vélhetőleg a második szomszédban), piszkosul zavar nyitott ablaknál (kétnaponta nyírja valaki a közelben, vagy éppen flexel, vagy egyéb zajos tevékenységet nyomat).
Summa summarum: ki kell fogni. Vagy tanyára költözni (ott meg szétlopnak).