Hofitól amúgy ez a korszaka volt a legjobb és értékelhetőbb (számomra legalább is). Itt még megvolt a színészi véna is.
[Elég az hozzá... - Történetek a színházról]

Nem tudom eldönteni mennyiben ironizálsz most. A csúfos emberi alaptulajdonságok egyike, a rajongás képes egypár színszűrőt, mint plusz szaturálót ráhelyezni az egyszerű valóságra. Rajongás nem egyenlő indokolt kedveléssel.

Nem ironizálok. Csak nekem pl. Azariah kb. annyira "tájidegen" mint a korosztályának Hofi. Aki nem élt abban a korban, milyen jogon ítéli meg?

Lehet, hogy közhelyes, de nekem a mai korban aktuálisan a Hadházi László a beszt, mint humorista.
Hofitól is hallottam jókat. Hétvégente délután van kabaré a Kossuth rádión. Nagyon jók szoktak lenni

Sajnos ez igaz. De fenykoraban páratlan volt. Én legalábbis nagyon tudtam értékelni a jó színészi venaval eloadott zseniálisan felépített szövegeit.

[ Szerkesztve ]

Régeben az emberek is mások voltak, mert más korban éltek, se net se mobil vagy 2 csatorna a tévében, könnyebben is mulattak mindenen, ma már mindenhez több impulzus kell. Ezt most nem magyarázom tovább, mert belegabalyodom.

Teljesen igazad van!
A tiktokot faló embereken veszem észre, hogy ma 2 perc alatt annyi ingerre van szükségük az embereknek, mint 30 éve 10 óra alatt...

Hogy on is legyek:
Haverral gurultunk montikkal, közben hülyültünk, viccelódtünk.
Bicajút, de egy öreg fa gyökerei elég komoly púpokat műveltek a bicajúton.
Én pont egy nagyon vicces dolgot mondhattam, mert haver annyira örült neki, hogy elkezdte emelgetni a bicaj elsp kerekét.
A probléma csak ott volt, hogy sikeresen egy púpra tette vissza féloldalasan, ami kicsavarta a kezéből a kormány, konkrétan a srác mintha falnak ment volna, úgy tűnt el mellőlem. Kb. 25-el mehettünk....
Megállok, nézek vissza, a srác fekszik a földön, bele van gabalyodva a bicajba, rángatózik...
Gyorsan visszamegyek, nehogy meghaljon, hát nem hogy haldoklik, de vérző tagokkal rángatózik a röhögéstől!
Nem, nem ittunk!
A sztori egyébként nem ér véget, mert szomorúan vettük észre, hogy az első kerék a tengelynél visszahajlott 90 fokban!
Sebaj, haver addig ugrált a keréken, amíg csak 12 fokos elhajlás volt, így már elfért a villa között. Egy darabig...
Aztán megint ugrált rajta, és mentünk tovább.
Leírva nem tudom mennyire jön át, ott nagyon vicces volt!

Ebből mennyit értesz?

Ez pl. nagyon igaz a Kádár-paródiájára (Mi a helyzet a gyalogosokkal c.).
Egyébként egy csomó ötletet Koós adott neki (legalább is mikor együtt léptek fel), aztán ráérzett... (sajnos a végén meg már azt se érezte, ha másokat megsért...)

Zoli és a gördeszka oktatás:

Zoli haverom egyszer közösen ment családjával és munkatársa családjával nyaralni a Balcsira. Ez sem ma volt! Akkoriban volt sláger a görkorizás, gördeszkázás.
Vettek is a strandsori bazáron egy gördeszkát a gyerekeknek, hagy játszanak. Igen ám, de a gyerekek nem tudtak deszkázni, meg nem is mertek ráállni, csak tologatták ott a járdán, mint egy dömpert. Látván Zoli a helyzetet, a szokásos magabiztossággal, mint aki mindenhez IS ért, előadta magát:
- Na, mi az nyápicok?! Nem tudjátok hogy kell gördeszkázni? Na ide nézzetek, Zoli bácsi most bemutatja...
Azzal fél lábbal egyenesen ráugrott a deszkára, mire az mint a rakéta kilőtt alóla, hogy 20 m-re alig állt meg. Zoli meg ezzel szinkronban egy olyan büdös nagyot zakózott háttal landolva a betonra, hogy fél óra telt el majdcsak, mire meg bírt szólalni. Azt mondja: "Csak úgy nyekkentem b.zmeg mint egy béka, s az egész strand meg a család úgy röhögött rajtam, mint egy hülye szerencsétlenen. A gyerekek még este is visítottak a röhögéstől, mikor eszükbe jutott a délutáni attrakció."

Rendszerváltás környékén esett meg velem, hogy egy vasútállomáson dolgozva megkért az egyik kollégám, hogy segítsek neki levenni egy automata mosógépet a vonatról, (akkor még volt poggyászszállítás). Nekünk addig csak keverőtárcsás mosógépünk volt, csak olyanokkal volt dolgom. Gondoltam lekapjuk pikk-pakk. Megemelve érzékeltem, hogy ez egy másik történet lesz, mert ez egy akkori Hajdú volt, nyilván mázsa körül. Persze fiatal voltam, bírtam én ezt a súlyt, ellenben, ugye a vonat mellett állva a peronon az alját fogtuk a gépnek, így ahhoz, hogy letegyük a "földre" bele kellett azért guggolni a feladatba. Ezt is bírtam, nem voltam még térdfájós. Az egyenruhám nadrágvarrása a fenékvonalon ellenben ezek szerint nem erre volt tervezve, mert az megadta magát, de kb. végig.
Hozzátartozik a történethez, hogy ebben az időben az állomáson rendszeresen állt egy nemzetközi vonat egy órát, egy másikkal való összezárásra várva. Akkoriban még mindenütt sokkal kevesebb gépkocsi volt. A vonat tele volt a bolgár tengerpartra tartó lengyel turistákkal, nagyrészt lányokkal, akik unalmukban a meleg miatt lehúzott ablakokon kikönyökölve nézelődtek.
A nadrágszakadás burleszkszerű tényét bár én nem tartottam viccesnek, ők, nagyon. Ekkora sikert Hofi is csak fénykorában avatott, nekem viszont sem azelőtt, sem azóta nem sikerült ennyi embert megnevettetni.
Tehát kapcsolódva az előzőekhez, a némafilmek humora nyolcvan évvel később is ütött.
Amit viszont akkor nem tudhattam, mert a pornót inkább csak hallomásból ismertem, mivel még a két tévécsatorna volt, videolejátszónk meg nem, hogy ilyet emberek képesek élvezetből direkt is megcsinálni.... Tehát valóban változott a világom az internettel, bővültek az ismereteim....

Katona korból sok vicces sztori van, az biztos.
Az én legviccesebb sztorim talán az, amikor kivételesen kora hajnalban hazaengedtek!
Siklós-Pécs-Dombóvár
Sajnos nem túl sűrűn indult busz, a katona meg hát milyen, minél hamarabb szeretne hazajutni.
Stoppoltam hát!
30 km-t 5 autóval sikerült megtenni. Volt közte trágyaszállító Ifa, és valami luxuskocsi is.
No nem is ez a lényeg, sikeresen eljutottam Pécsra a vasútállomásra.
Rohanok a peronra, mert tudtam, hogy kb. akkoriban indul vonat Dombóvárra.
2 vonat áll a peron mellett, futtában megkérdeztem a kalauzt, hogy "elnézéstmelyikvonatmegydombóvárfelé"?
Rámutat az egyikre, én meg felugrok, a vonat meg 5 másodperc múlva indul is.
Kényelembe helyezem magam, örülök, hogy nemsokára a kedvesemmel lehetek.
Útközben szóbaelegyedünk egy idős házaspárral.
Megkérdezték, hol lakok. Amikor mondtam, hogy hol, akkor megkérdezték, hogy "És hova utazik?"
Gyanús lett a dolog, aztán mondták, hogy ez a vonat ugyan Dombóvár felé megy, de nem áll meg ott, majdnem pestig kell utaznom vele...
No itt igen elszomorodtam, hiszen az +6 óra utazás, sosem érek haza...
Rövid gondolkodás után, megkerestem a kalauzt, és megpróbáltam vele egyezkedni, hogy valahogy állítsuk már meg, vagy legalább lassítsuk a szerelvényt, amíh leugrok.
No a "leugrok" szónál majdnem szívinfarktust kapott, mert akkoriban még sok baleset volt a leugrásokból.
Szóval sem a megállás, sem a lassítás nem játszott szép szóval...
- Kedves kalauz néni! Akkor én meghúzom a vészféket!
- Akkor meg fogom büntetni!
- Írja a csekket!
- Biztos?
- 100%!
Megírta a büntetést, kifizettem 2000 Ft-ot (ami azért 1992-ben elég komoly összegnek számított), és amikor beért a vonat az állomásra, meghúztam a vészféket!
Mikor megállt a vonat, még megkért a kalauzhölgy, hogy pattintsam vissza a kinyílt biztonsági szelepet.
Leszálltam a vonatról, az ablakokból lógott kifelé az összes utas, és az állomáson levők is néztek nagyon, én meg büszkén kihúzva magam, kisétáltam az állomásról!