Katona korból sok vicces sztori van, az biztos.
Az én legviccesebb sztorim talán az, amikor kivételesen kora hajnalban hazaengedtek!
Siklós-Pécs-Dombóvár
Sajnos nem túl sűrűn indult busz, a katona meg hát milyen, minél hamarabb szeretne hazajutni.
Stoppoltam hát!
30 km-t 5 autóval sikerült megtenni. Volt közte trágyaszállító Ifa, és valami luxuskocsi is.
No nem is ez a lényeg, sikeresen eljutottam Pécsra a vasútállomásra.
Rohanok a peronra, mert tudtam, hogy kb. akkoriban indul vonat Dombóvárra.
2 vonat áll a peron mellett, futtában megkérdeztem a kalauzt, hogy "elnézéstmelyikvonatmegydombóvárfelé"?
Rámutat az egyikre, én meg felugrok, a vonat meg 5 másodperc múlva indul is.
Kényelembe helyezem magam, örülök, hogy nemsokára a kedvesemmel lehetek.
Útközben szóbaelegyedünk egy idős házaspárral.
Megkérdezték, hol lakok. Amikor mondtam, hogy hol, akkor megkérdezték, hogy "És hova utazik?"
Gyanús lett a dolog, aztán mondták, hogy ez a vonat ugyan Dombóvár felé megy, de nem áll meg ott, majdnem pestig kell utaznom vele...
No itt igen elszomorodtam, hiszen az +6 óra utazás, sosem érek haza...
Rövid gondolkodás után, megkerestem a kalauzt, és megpróbáltam vele egyezkedni, hogy valahogy állítsuk már meg, vagy legalább lassítsuk a szerelvényt, amíh leugrok.
No a "leugrok" szónál majdnem szívinfarktust kapott, mert akkoriban még sok baleset volt a leugrásokból.
Szóval sem a megállás, sem a lassítás nem játszott szép szóval...
- Kedves kalauz néni! Akkor én meghúzom a vészféket!
- Akkor meg fogom büntetni!
- Írja a csekket!
- Biztos?
- 100%!
Megírta a büntetést, kifizettem 2000 Ft-ot (ami azért 1992-ben elég komoly összegnek számított), és amikor beért a vonat az állomásra, meghúztam a vészféket!
Mikor megállt a vonat, még megkért a kalauzhölgy, hogy pattintsam vissza a kinyílt biztonsági szelepet.
Leszálltam a vonatról, az ablakokból lógott kifelé az összes utas, és az állomáson levők is néztek nagyon, én meg büszkén kihúzva magam, kisétáltam az állomásról!