Én 2 éve gond nélkül letettem 11 hónapra, most ugyan úgy szívom mint régen, összesen már 11éve.

És mi történt 11 hónap után, hogy ismét rágyújtottál? Nekem ez érthetetlen, de mint érintett kifejthetnéd.

Én nekem nincs bajom a dohányosokkal , mert ugye ez is egy szokás, csak ugye sokan megfeletkeznek róla , hogy szabadon választott szokás. Ezért nagyon nagy tahóságnag/mocskosságnak tartottam azt amikor valaki a buszmegállóban a tömeg közepén rágyújtott egy cigire , és vele együtt még 20-30 nemdohányzó "élvezte " a tüdejéből kiszálló füstöt.

Szerencsére szigorítottak a így az ilyen esetek megszűntek, bár egy-két ultramenő/tudatlan ember még néha próbálkozik.

[ Szerkesztve ]

Volt egy címlapos írásom erről. Hogy én hogyan hagytam végleg abba. 22 év után. Negyedik éve. De kár számolni. Nem valameddig nem gyújtok rá, hanem soha többet. Ennyi. Mindenképpen megöl. A "legjobb" forgatókönyv az, hogy infarktusban, vagy agyvérzésben döglesz meg. Az érszűkület garantált. Két embert temettem el az elmúlt 3 hónap alatt. Mindegyik nagyon közel állt hozzám. Lehet vitatkozni, hőzöngeni, okosnak tűnni, megmagyarázni, kihátrálni, kitalálni bármit. Megdöglesz, ha nem hagyod abba. Üdv..
Geller

Annak ellenére, hogy olyan 6 éve bagózok a boltokba kapható kaják minősége miatt jobban féltem a szerveim.
Érdekes dolog ez a dohányzás téma. Lehet nézni sok oldalról és még többről lehet példákat és ellenpéldákat mondani rá. Le is akarom rakni meg nem is. Tisztában vagyok vele, hogy egy lassított felvételen közeledik a fejem felé a golyó és egyszer célba ér.

Engem leginkább a tényleg kreatívnak mondható leszoktató plakátok motiválnak.

hát azért arra is kíváncsi lennék milyen dohány kerül a cigretába: hol termesztik, milyen módon , milyen vegyszereket használnak stb...

Tavaly márciusban (lassan egy éve) egy buliból hazafele menet egy szál cigim volt az is összetörve, miközben szívtam a mezitlábast, eszembe jutott, hogy kivan a >#&@szom ezzel. Az volt az utolsó cigim. Nem még most se jelenteném ki, hogy leszoktam, de abszolút nem vágyok rá és a szaga se adja... Ebből a szempontból (is) örülök, hogy már nem, lehet cigizni a szórakozó helyeken, egy rizikófaktorral kevesebb, hogy egy görbe estén megkísért...

LoL Fura hogy Pont most irtad/olvastam, ugyanis pont ma megyek biorezonanciára.
Legutóbb másfél évig "birtam".
Szoritsatok

Persze spékelik a dohányt is minden földi jóval, de alapesetben a dohányzás sose tartozott az egészséges sportok közé. Bár ilyenkor eszembe jutnak az afrika senkiföldjén élő őslakosok akik eltolják a falevelet is a semmi közepén és mégis elvannak mint a befőtt.
Visszatérve a hozzáadott jóra. Emlékszem még gyerekkoromból amikor anyámék nyaranta mindig leraktak falura öreganyámékhoz és mennyire jó volt megenni bármit is ami termett. Remélem sose felejtem milyen is a földből kirántott friss répa íze

Én a régi módszerrel szoktam le annó fél évre: legundorítóbb piros bondból nagyon rövid idő alatt elszívtam nagyon sokat (fél dobozzal kb), már rosszul voltam kajak, hányinger, fejfájás, stb. Nem is akartam leszokni bakker, de ezekután fél évig rámjött a hányinger ha dohányszagot éreztem. Azóta sokszor sikerült pár napra letennem, csak hogy megvizsgáljam, ha akarnám abba tudnám-e hagyni. Tudom mi a megoldás, elszívni egy helyben egy doboz piros bondot, de nem bírom rávenni magam.

Eléggé abnormális.. de nekem pl pánikrohamom lesz a cigitől.. mindezt úgy, hogy 5 éve dohányzom. Mituán rájöttem, hogy minden szál után 1 órán keresztül ver a szivem 120al.. hát meguntam.. ugyanis az egészben az volt a jó nekem, hogy lenyugtatott. Most viszont elkap a pánik minden slukk után. Hidjétek el, ez elég erőt ad Persze senkinek nem kivánom, hogy ez történjen vele

Én 7 év után egyik napról a másikra simán letettem...és sztem tökre nem annyira nehéz mint mindenki mondja, egyszerüen el kell határozni és kész...persze egy darabig kell egy kis önuralom...de kitartás...a saját egészséged a tét...na meg a pénztárcád...azóta jobb a közérzetem, és mégis ember vagyok...nem utálnak a barátaim, nem közösítettek ki és kisebb ember se lettem...tehát hajrá mindenkinek...

nem akarlak elkeseríteni örülök a sikerednek, de én ezt már végigjártam egyszer.
8 éve után hagytam abba a cigit. körülbelül 3 éve volt ez.

és most megyek a teraszra cigizni. megint

5 hónapja szoktam le.
Már nem ütött meg.Inkább ütöm magam mással.

én asszem már 3-ik vagy 4-ik éve nem dohányzom..de előtte még sodortam is a cigit, meg pipáztam is, és néha szivart is vettem és asszem még 8-évesen gyújtottam rá először szóval nem volt egyszerű.. de nekem a nikorett segített pl.

már egyszer letettem még ezer éve de az nem volt tartós (max 1 év) de a régi módszer az bevált most is..szerintem túl kell dohányozni magad úgy hogy megundorodj tőle és akkor valamivel egyszerűbb..

remélem én már "tiszta vagyok" mert régóta eszembe sem jut.. sőt azt sem tudom mikor dohányoztam utoljára..

[ Szerkesztve ]

hát igen ezért kertészkedünk mi is és termeljük meg magunknak azt amit tudunk.

Visszatérve a leszokáshoz, nálunk a családba senki sem dohányzik. Régen apám nagy füstölgős volt ,átlag 2 doboz piros marlboro-t szívott el egy nap, ami nem valami egészséges. Ilyenkor mi olyan 3-4 évesek voltunk testvéreimel.Apámat az motiválta a leszokásban , hogy ugye kicsitk voltunk és cigifüstöt nem komáltuk. A kezdőlökést az adta meg neki amikor vitt engem meg testvéremet az óvodába és sugárba összehánytuk az akkori piros kispolski belsejét, mivel rágyújtott oadbent.

És onnantól kezdve egy szál cigit sem szívott el már kb 20 éve.

[ Szerkesztve ]

A posztírónak kívánok sok sikert, és kitartást, mert anélkül nem megy.
Én kb 10 évet cigiztem, már az általánostban kezdtem :S.
A leszokás csak és kizárólag elhatározás kérdése. A nikotinmegvonásnak persze ára van, hisz minden dohányos függö, ráadásul nem is kicsit. Nem akarom letörni a posztoló és a többi leszokni vágyó kedvét, de még 1-2 év után is néha vágyat éreztem arra, hogy rágyújtsak. Ez alkalomadtán (hétvégi buliban a haverokkal) meg is történt és a szervezetem (szerencsémre) rendkívül rosszul reagált arra a 4-5 szál cigire, amit hirtelen egy este alatt elszívtam. Mindenesetre a különbséget minden leszokó már 3-4 hónap elteltével megtapasztalja, amikor az ízlelés és szaglás során "új" dolgokat fedez fel.
Nekem igazából 1 dolog segített, mégpedig az, hogy minden egyes áldott nap, amikor felerösödött a cigi utáni vágy, azt mondtam, hogy ha már eddig kibírtam, akkor most is kibírom. Idestova már több, mint 10 éve, hogy leszoktam és most már tényleg megszabadultam töle. Remélem örökre.

Hát nézd most már 1.5 éve nem dohányzom, és eszembe sincs visszaszokni...nem is zavar ha melettem dohányoznak, és buliba ha iszok akkor se kell már...régen volt hogy olyankor kértem egy szálat de csak elpöfékeltem, nem tüdöztem le...néha pedig ha minden kötél szakat akkor vizipipázok egyet és ennyi...az pedig jóval egészségesebb, nem büdös, nem fog meg mindet a füstje, és szinte mindenki elviseli mert még jó illata is van...

mert ugye ez is egy szokás, csak ugye sokan megfeletkeznek róla

Mármint egy testi függőséget okozó "kábítószer"? (Hogy mit nevezünk annak, arról nem szeretnék vitatkozni, nyilván szubjektív, elfogadom, hogy van aki nem annak tartja.) Arról hogy milyen pszichikai függőséget okoz nem is beszélve.
És akkor hogy gyerek kiskorában hogyan megy a rászoktatás stb., nem éppen "választásnak" tartom, hanem sokszor kényszernek. Ami a leszokást is rettentően megnehezíti azok számára, akik jobban függenek másoktól. (csoportnyomás)

Számomra pusztán a legundorítóbb "szokás", ami létezik. (Elnézést ha megsértettem valakit.)

én is ezt gondolom de nem akartam ezt így leírni , nehogy másokat megbántsak vele.

Szurkolok a cikkírónak

Én is dohányoztam több évig, aztán le is tettem. Úgy kb. évente 3-4szer,ha részeg vagyok, elszívok 1-2 szálat, ami menetrendszerűen taccsra is tesz, ez elég ahhoz,hogy tudjam, nem jó ez nekem.

A Carr-os könyv jó, én is olvastam, de ismerek olyat is, aki kétszeri olvasás után ais vígan pöfékel tovább.
Egyébként, arra jó volt,hogy felismerjem, mennyire szánalmas dolgokra képes egy dohányos ember (pl. -20 fokban képesek kimenni cigizni, miközben szarrá fagynak, vagy ha éjjel elfogy a cigi, akkor elmenni az adott esetben nem éppen közeli éjjelnappaliba, mert "kell, most azonnal" és még sorolhatnám).

nem kell idézőjelbe tenni, kábítószer. csaknem olyan veszélyes, mint a morfin, vagy a heroin, és (fizikailag) veszélyesebb, mint az alkohol, a kokalevél, vagy a kávé, esetleg egyéb, üldözött drogok. erős fizikai függőséget okoz, az égő dohány forró füstjével pedig rengeteg káros anyag jut a tüdőbe.

én sose dohányoztam. ez természetesen így nem igaz: faterom cigizett (a gégeműtétjéig), gyakran voltam dohányosok körében, passzívan szívtam, meg nagyritkán vízipipázok.

szerencsére nem tudom közvetlenül, milyen nehéz lemondani egy függőségről.

Nekem bejött a tüdőműtét...
Összeesett a tüdőm 14 év dohányzás után. A műtét napja volt az utolsó hogy rágyújtottam, immáron 6 éve.
Mostanra aktívan sportolok, súlyzózom, futok és eszembe nem jutna rágyújtani, nem is hiányzik.

Sajnálom a dolgot... sajnos a legtöbb "megrögzött dohányos" csak akkor szokik le,ha kap egy pofont az élettől... bár sajnos ismertem korombelit, aki rákos lett, és mikor mondták,hogy hagyja abba, akkor sem tette, mondván, hogy ígyis úgyis meg fog halni, akkor minek...

Sajnálatos.Csak azt tudom ajánlani mindenkinek hogy okuljon az én hibámból, én is azt tettem. El tud múlni a hiány. Teljesen.

Én módszerem:
Egyik este elhatároztam, hogy HOLNAP leteszem a cigit. Reggel egymás után elszívtam 5-6 szál cigit, hogy rosszul legyek tőle (na és persze hogy végső búcsút intsünk egymásnak)
Az első hét "nehéz" volt. Mindig ennem kellett vmit, vagy legalább negrót kellett szopogatnom
Azóta nem kívánom a cigit, sőőőőt jobban érzem a szagokat és amikor egy dohányzó emberrel beszélek, vagy olyan kocsiba szállok be, vagy olyan házba megyek ahol dohányoznak rosszul vagyok a szagtól. Amíg cigiztem nem vettem észre hogy én is milyen büdös voltam...

így-így.

Még pluszba az, hogy felszáll az emberke a buszra és még egy utolsót beleszív, bár szerencsére kint ki is fújja. Ettől függetlenül kellemetlen szaggal jön fel és belegondolok nekem is ilyne szagom volt amikor a buszváróban várva szívtam a cigi, majd felszálltam rá...

Axióma:

Leszokni nem lehet, csak abbahagyni.

A dohányosokra én mint hősökre tekintek, főleg ha hazai beszerzésű cigarettát vásárolnak.
Miért is? Tetemes mennyiségű jövedéki adót fizetnek be helyettem is és a nyugdíjrendszert se teszik tönkre. És mindezt ÖNKÉNT!
Ki képes a mai világban ekkora áldozatra?

Remélem egyre több ember gondolja így hogy tesz az egészségéért és lerakja a bagót....Én pl nem szállok be olyan taxiba sem ahol a sofőr bennt szívja a cigit a kocsiban....

November 23 óta én sem szívtam egy slukkot se, de még mindig ott motoszkál a fejembe a gondolat néha, hogy "de jó lenne egy..."
Ettől függetlenül soha többet, nagyon durván drágult az elmúlt egy évben
Egyébként durva érezni, hogy milyen büdös is egy cigis. Hányingerem van tőle.

[ Szerkesztve ]

Ja ja és életben tartják a hazai dohánygyárakat és munkahelyeket teremtenek, csökkentik a munkanélküliséget.
(Vicce hogy munkám során dohányipari cégnek is szolgáltatunk, szóval még az én fizetésemet is részben tőlük kapom...)

30 év cigizés után ma fogom letenni.

Akinek egyszer ízlett az égő dohány füstjének íze, annak mindig ízleni fog. Nincs olyan, aki leszokott. Olyan van csak, aki abbahagyta.

Egy kormányzat szempontjából a dohány nagyon is kívánatos. Az alkohollal az a baj, hogy ugyan jön szépen a jövedéki adó, de nem tud a melós dolgozni, ha részeg. És sajnos egy idő után teljesen kiesik az adófizetők sorából, mert alkalmatlanná válik a munkára.
A dohány nem ilyen. A munkavégzés mellett is teljesítheti a dolgozó a hazafias kötelezettségét, ha más nem, óránként 10 perc szünet jár.
Dohányosként, különösebb baj nélkül az erősebb szervezetűek évtizedekig is húzhatják és közben szorgalmasan fizetik az adót. Sok nyugdíjat már nem kell folyósítani, mert a biológiával huzamosabb ideig dacolni nem lehet. Amúgy onnantól már veszteséges az államnak, mert hasznot már nem hoz, csak visz. A kis adója csekély vigasz, mert csak vissza ad belőle. Talán jobb volna, ha nem is kéne neki nyugdíjat adni, mert meghal.
Melyik kormány ne álmodna hasonló megoldásról?
És hogy a dohányzás okozta panaszok sokba kerül az államnak? Az orvos tudományt is csak mozgásban kell tartani.

Dohányosok! Magyar gyártmányú cigit vegyetek, hogy a honi mezőgazdaság is pörögjön!

[ Szerkesztve ]

Azzal egészíteném ki, hogy a sok félművelt/demagóg/idióta mindig azzal jön, hogy jajj mennyit kell költeni a bagósokra a kórházban, és hogy azt nem fedezi a befizetett jövedéki adó.

Egy komplex összefüggő rendszert (közteherviselés) nem lehet vizsgálni úgy, hogy demagóg módon kiragadok két elemet.
Tulajdonképpen azt is mondhatnám, teljesen mindegy, az utolsó pár évedet úgyis az orvostudománynak "köszönheted". Pénzbe kerül az is, ha a tüdő/májad/szíved stb kell kezelni. Tökmindegy.

Szerintem nem sok jelentősége van a szavaknak, de számomra az az ember aki hosszú évek dohányzása után nem gyújt rá soha többé, az leszokott. Persze amíg meg nem hal, hogy bebizonyosodjon, hogy tényleg nem gyújthat rá többet, addig csak abbahagyta.
Sok hozzászólásban olvasni már most, hogy vannak szép számmal, akik már évek óta nem gyújtottak rá, ezért is kérdeztem az előttem szólót, hogy mi váltotta ki nála, hogy ismét rágyújtson 11 hónap után? Számomra jelenleg a cigi olyan, mint egy régi szerelem. Vannak szép és rossz emlékek egyaránt, de volt, elmúlt. Ettől persze ha találkozik az ember az exével óhatatlanul is eszébe jutnak a történtek, de ez még nem azt jelenti, hogy ismét egy pár lesznek!

[ Szerkesztve ]

hát van benne valami de azért vannak tényleg olyan emberek akik leszoktak és abszolút nem érdekli őket.
Pl : apám 20 éve nem gyújtott rá , úgyhogy én simán úgy tekintek rá mint aki leszokott.

De ez is olyan hogy embere válogatja milyen erős függőség alakul kia dohányzással kapcsolatban , biztos sok olyan ember van aki képtelen leszokni , vagy ha le is teszi idővel visszacsábul.

Azért jobb nem bele gondolni, hogy mindenkinek egyformán adják-e a drága gyógykezelést vagy bizonyos szempontokból van valamiféle válogatás. - Neki xy kezelés is elég, mert...

Ez csak egy kósza gondolat, mielőtt bárki rám ront.

[ Szerkesztve ]

eloszor is koszonom az elmenybeszamolot (ha jol veszem ki az irasbol, kb egyidosek lehetunk, kb egyidoben kezdtuk es nekem is egyre surubben fordul meg a fejemben, hogy lehet le kellene tenni), kivancsian varom a parjat is

viszont azzal egyet kell ertsek, hogy leszokni nem lehet, csak abbahagyni
ez sajnos nem ertelmezes kerdese, hanem aki egyszer fuggo, az elete vegeig az marad, mert a szervezete (az agya) "emlekszik" a drog (ezesetben a nikotin) hatasara, ezert is all fenn a konnyu visszaszokas veszelye, akar evekkel kesobb, egyetlen szal hatasara is

mindemellett neked csak kitartast tudok kivanni, s varom a masik elmenybeszamolot is

Udv: VladimirR

"Nekik javasolnám azt, hogy ne próbáljanak egyből leszokni, ha elolvasták vagy meghallgatták a könyvet, de ezt pontosan elmondja benne az író is." - Akkor én szerencsés vagyok, 9 éve sikerült lerakni egyik napról a másikra. Igaz nem sokáig szívtam, 8-8,5 évig.

mi váltotta ki nála, hogy ismét rágyújtson 11 hónap után?
Az, hogy mindig még mindig ízlik. Tudja nagyon jól.

Számomra jelenleg a cigi olyan, mint egy régi szerelem. Vannak szép és rossz emlékek egyaránt, de volt, elmúlt.
Ha tudsz felejteni, le tudsz mondani róla, sosem szeretted igazán. De ez már nem ide tartozik.

Gergosz2: Nem a függőség erős, az ember gyenge. Vagy csak rohadtul nem érdekli.

Először is köszönöm a jókívánságokat!
Másodsorban pedig érdemben most nem reagálnék erre, de a 2. részben ki fogom fejteni az álláspontom erről a leszokás, abbahagyás dologról, mivel pont olyan téma amiről érdemes bővebben írni.

kicsit elgondolkoztam rajta és az is sokat számít , hogy az ember környezetében , baráti körében hányan dohányoznak. Most hogy belegondolok a tág rokonságomba senki sem dohányzik, barátaim közül is 1 de őt is most próbál leszokni mert már egy éve mondom neki hogy le kéne tenni.

Szóval megfelelő motivációval és kellő bíztatással szerintem le lehet szokni egy életre a cigarettáról.

Szóval megfelelő motivációval és kellő bíztatással szerintem le lehet szokni egy életre a cigarettáról.
Le lehet tenni, de nekem ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy holnaptól nincs csoki. Semmilyen formában. Majd akkor nem gyújtok rá többé, ha már nem ízlik. Tudom, hogy káros, meg drága, meg blabla, de szeretem.
Van, hogy két hétig nem gyújtok rá, mert megfáztam, nem esik jól, stb. Ha megyek valahová, többnyire nem is viszek magammal, mert minek. De ha olyanom van, elszívok egy dobozzal egy este.
Mindennek vannak fokozatai. A dohányzáshoz való hozzáállásnak is. Van, aki kiáll mínusz húszban a hófúvásba rágyújtani, mert már fél órája nem tette. Én nem szívok, ha éhes vagyok, fáradt vagyok, szomjas vagyok, vagy túl kényelmetlen lenne megoldani, hogy rágyújtsak, viszont mindig van otthon egy vagy több doboz. Egy szál cigi nálam a desszert a vacsora után (vagy a valódi desszert után ).

ez a példa is a rendszerből 1-2 dolog kiemelése. jövedéki adó, magyar dohánytermelők és dohánygyárak támogatása, korai halál miatti "nyugdíj-megtakarítás". ezzel szemben áll az egészség, amit nem lehet forintosítani. hogy reggel nem köhögsz, hogy egy kis nátha nem vág földhöz, hogy nem büdös a hajad/ruhád/kocsid/lakásod, hogy nem sárga a fogad.

óránként 10 perc cigiszünet, az 8 óra alatt 1 óra 20 perc, a munkaidő 16%-a. a nem dohányzó ennyivel többet dolgozik (elvben).

mindegy, mindenki döntse el maga, hogy dohányzik-e, amennyiben azt úgy csinálja, hogy mást nem zavar, vagy veszélyeztet.

Engem ezerszer próbáltak már rászoktatni, de sosem sikerült.
Na jó, nem dohányzom, bár néha-néha passzív dohányos vagyok, (sajnos) és előfordult már, úgy kívánom azt az illatot/szagot, vagy mi a franc.

De hála istennek, nem tudok rászokni, pedig egyszer kétszer megfordult már a fejemben.
A cikk oké, várom a 2. részt.

Számomra az volt mindig is a legérdekesebb, amikor látom a sportolókat (nagy részt focistákat), hogy milyen erőnlétük van amellett, hogy cigarettáznak, bezzeg az Én teljesítményem jóval alacsonyabb szinten volt, pedig nem is pöfékeltem . Felnőtt kor közelébe érve kezdett részévé válni az életemnek a cigaretta, nem sokat szívtam, de rendszeresen. Mellette újra elkezdtem sportolni hobbi szinten, azonnal megfordult a fejembe a füstölés elhagyása, de az a heti pár alkalom amikor rágyújtottam, az nekem úgy érzem kellett is, mint valami rituálé. Társaság miatt ritkán gyújtottam rá, jobb szerettem egymagamban, nyugodtan, ülve, lepihenve, elgondolkozva károsítani az egészségem. Egyik este jött rám, hogy a szervezetemnek már kellett a nikotin, de nem gyújtottam rá, majd alig tudtam elaludni az éjszaka. Másnap már úgy voltam vele, hogy semmi több cigaretta, persze 1-2 kivétel akadt. Szilveszter óta semmi füst, szórakozó helyekre betérve pedig hálát adok a dohányzással kapcsolatba hozott rendelettel

engem az szomorít el amikor egy szép lányt rátok rágyújtani