Szüleim falusi vásrosban laktak nőttek fel
Nagy családi ház és azok nyűgjeivel.
Örültek hogy városi panelba költöznek a 80-as években
Én panelban születtem, nem kifejezés mennyire nem szerettem, semmi helyem nem volt.
Zajongni nem lehet, ha igen akkor téged zavarnak...(természetesen)

Lakni 1-2 ember tud de már a hangosabb ágydolgokat se nagyon mert füle van a falnak.
Kutya kizárt, meghülyül benne.

A panel csak lakni lehet élni nem, haza mész kaja fekvés munka kaja fekvés, semmi másra.
Nem lehet benne élni.

A sors fintora hogy a csok olyan szinte felverte az ingatlant 2016-től, hogy mire összejött a pénz, nem tudtam családi házat venni.
Megint panelban vagyok (és már az is kurva drága 20M a felújítás alatt 4 milliót ugrott fel az ára)...de ugyan azok a problémák mint gyerekkoromban.
Szűk, nincs életér, és el kell viselni a szomszédok furcsaságait.

Nekem is lenne jobb állásom napi 120-130km-ert kellene utazni (ideggyogyó M3)...képtelenség bevállalni napi 8-9óra még lájtos munka mellett is.

[ Szerkesztve ]