Nagyon úgy néz ki, hogy a 32GB elméleti kapacitást, a 8GB létező adatterület, 4 alkalommal történő írásával "keletkezik".
Ezért felesleges a teljes virtuális területet ellenőrizni tartalom megtartásra.
Elegendő a megható elejére egy pár byte-os tesztállományt rakni, a byte-k tartalma legyen egyforma, például 40 darab 66-ot tartalmazó byte.
Ezt kiírjuk az üres meghajtóra. Majd 1 darab, legalább 8GB - 40Byte méretű tetszőleges fájlt utána.

Ha ezek után a 40 byte-s fájlba akármivel belenézel és nem "A" betűket látsz, akkor tudni fogod, a második kör már elkezdődött, kisebb a valós méret 8GB-nál.
Ha még A betűk jönnek, akkor még egy 100 bájtos fájlt kell ráírni. Ha 8GB a valós kapacitás, akkor teszt fájl, A betűi megváltoznak. Ha nem változnak, akkor vélhetően 16GB fizikai háttértár.

Gyorsan meghatározható a használható kapacitás.

Még valami. A felületellenőrzésnek nincs haszna. Mivel a fizikai cím négyszer ismétlődik az ellenőrzésnél nem fog hibát találni. Mindig vissza tudja olvasni azt az értéket a program, amit egy pillanattal előtte írt oda.
Csak a meghajtót kínozza feleslegesen.