Az evolúció egy folyamat, aminek a jelenben egy metszetét vizsgáljuk. Tehát pl. ha az emberről feltételeznénk, hogy a zsíros hús (+ belső szervek, tojás, stb.) fogyasztására kezdett átállni pár százezer évvel ezelőtt, mégpedig azért, hogy a hatalmas zsíragyat ki tudja fejleszteni, majd fenn tudja tartani, akkor a fogazat nem megdöbbentően más, mint amit az átmeneti státusz indokol, viszont a nagy agy és a kis emésztőrendszer kombinációja legalábbis elgondolkodtató. Rajtunk kívül csak a delfineknek van hasonló méretű agya a testmérethez viszonyítva, pedig egyértelműen hatalmas előnyt jelent. A rengeteg állatfaj közül mégis csak kettő mozdult ebbe az irányba. Miért? Olvastam már olyan hipotézist, hogy ehhez folyamatosan nagy mennyiségű zsírra, kiemelten DHA-ra (az esszenciális omega-3 zsírsav, sőt, talán az egyetlen esszenciális zsírsav) van szükség, ami csak víz közeli, vagy azzal kombinált ragadozással valósítható meg. A DHA-nak – speciális szerkezete folytán – különleges szerepe van az ingerületvezetésben, de a sejthártyán keresztüli lokális jelátvitelben is.
Részben ezért is katasztrofális az omega-3/omega-6 arány erős elcsúszása az utóbbi 50 évben (étolaj, margarin), amit csak tetéz gabonával táplált haszonállatok húsában lezajló hasonló eltolódás a természetes táplálékokon tartottakhoz (pl. legelészéshez) képest.
A rövid, kevés rekeszből álló emésztőrendszer tipikusan annak a jele, hogy a gazdája viszonylag könnyen emészthető, tápanyagban dús élelemre rendezkedett be. Számomra ez nem igazán a hatalmas mennyiségű rostot jelenti, amit még a csimpánz se tud megemészteni, pedig neki nem 2:1, hanem 1:2 a vékonybél:vastagbél aránya...
Szóval az én olvasatomban mi egy olyan, átmeneti állapotban leledző faj vagyunk, aki a mindenevésről (csimpánz szerű ős?) megkezdte az átállást egy speciális, zsírban (azaz energiában) gazdag ragadozásra. A fogazat hiányosságait a szerszámkészítés és a tűz használata már több tízezer éve kompenzálja, tehát ott gyakorlatilag meg is szűnt az evolúciós nyomás. Ősszességében a jelen állapot még meglehetős rugalmasságot biztosít a táplálkozásban, ezért is lettünk bőven a technológiai forradalom előtt kozmopolita faj. Azonban az a kérdés, hogy milyen táplálék lenne számunkra optimális, ha korlátlanul lehetne választani (mint ahogy a fejlett országokban kvázi lehetne), és annak nem is lenne káros mellékhatása (elhízás a cukorra drótozás miatt), már egy egészen más kérdéskör. Alkalmazkodás szaporodási sikerességgel, azaz ~40 éves korig, nem feltétlenül egyezik meg a lehető leghosszabb életet biztosító táplálkozással. Előbbire nagyon nagy, utóbbira semmiféle kiválasztódási nyomás nem nehezedik.