Vannak érlelt lágysajtok, mint a camembert, a brie és társaik, de léteznek akár több évig érlelt kemény sajtok is. A zsírtartalmat mindig ráírják, általában mind a szárazanyagra vetítve (min. 40 %, amit megveszek, de inkább 50 legyen), mind a tápanyag értékes táblázatban. Vannak még sajtkérémek, amiket pl. éppen a Táfelspicc is tesztelt, ott már 60 %-os értékkel is lehet találkozni.
A Zott görög joghurtban 10 % a zsír, miközben a fehérje csak 4 % körül van, de én gyakran szoktam szimplán valami jobb minőségű vajat lapátolni dióra, mandulára, stb. Salátára is bőven lehet locsolni az olívaolajat, kávéba a 30-35 %-os tejszínt.
Nagy boltokban legeltetős témát hiába keres az ember, reménytelen dolog. Ahogy a pasztőrizálatlan tejtermék is az.
Ami a savanyúságot illeti, nem csak az esetlegesen benne lévő, probiotikus jószágonak lehet kedvező hatása, a szerves savak, mint az ecetsav, tejsav, lassítják a cukrok felszívódását, így csökkentik az inzulinválasz mértékét is. Utóbbi pedig a legfontosabb mind a fogyás, mind a metabolikus ("modern v. civilizációs") betegségek, mind a hosszú élet szempontjából. Én még a vörös húsokhoz is gyakran eszek joghurtot vagy savanyúságot, hátha az inkretin hatást is csökkentik.