üzenetek

hozzászólások


Napfénysüti
(nagyúr)
Blog

Nekem meg ez: [link]

:D


#92253184
(tag)

Csak hogy tejes legyen a kép.
Én ezt a "milyen érzés", "hogy éreztem magam akkor" dolgot soha nem értettem. Szeretek a bőrömben lenni és régen is szerettem. 135 kilósan is boldog voltam.
Azért kezdtem fogyókúrázni, mert elrángattak egy orvoshoz. Elmagyarázta, hogy szív és érrendszer, koleszterin, cukorbetegség, stb.
Sosem felejtem el, adott nekem egy könyvet. "Ez egy vastag könyv el kell olvasni."
Én egy enciklopédiát vártam, kezembe nyomot egy maximum 120 oldalas könyvet. Volt vagy egy fél délután elolvasni. 😄
Na, de a lényeg, fogyókúrás klinika, egy hét, öt kiló.
Erre mondtam, hogy köszönöm nem, majd ezt én megoldom.
Fél év, ötvenegynéhány kiló. Ez heti nagyjából 2,5 kiló fogyás.
Jól mutatta az átlagos állapotot, hogy az orvosok teljesen meg voltak döbbenve. Gondolom azt vártak, hogy egyedül semmire nem megyek. Utána meg volt a teljes orvosi vizsgálat is.

[ Szerkesztve ]


Geller72
(veterán)

Én meg nem. 115 kilósan a bakancsomat nem tudtam normálisan bekötni. Kínlódás volt minden perc. A munkámból adódóan sokat kell hajolgatnom, bujkálni. (Nem, nem betörő vagyok..:P) Fájt a sarkam, bokám. :U


KINKY_007
(aktív tag)

Én is bosszankodtam 89 kg-val, de így 82-vel már sokkal jobb...


#92253184
(tag)

Igazából én csak magamról írtam, de kicsit általánosíthatom is.
Szerintem az, hogy jól érzed magad a bőrödben független kell legyen a tárgyi dolgoktól.
Ez nehezíti meg sokak fogyókúráját, az gondolják azért érzik rosszul magukat mert nagyobb a súlyuk.
Fogyni kezdenek és a sikerélményre vágynak. Pedig a fogyókúra szerintem pszichológiailag borzasztóan nehéz. Sokaknak pont azért nem sikerül, mert eleve kell hozzá egy magabiztos lelki erő.
Ez szerintem nehezebb, minden másnál.
A család se mindig segít. Ők azt látják, hogy elfogysz és ezt automatikusan a betegséggel, mint állapottal kötik össze. Jószándékkal, de gyakran ellened dolgoznak.

Nálam is, a fogyókúra nem hozott sikerélményt. Olyan volt, mint egy maraton cél szalag és dicséret nélkül.

Érdekes, hogy amióta nehány éve elkezdtem kettlebellezni nekem az hozott sikerélményt. Teljesen kisstílűnek tartom, de akkor is király érzés, amikor szabályos military pressben kimegy a 40 kiló, vagy beletolod az 1000 swinget egy 24 kilós súlyba. :D


Aprósólyom
(addikt)
Blog

Örülök neked így ismeretlenül is. Jó olvasni, hogy döntöttél, léptél és nem álltál meg. Nagy respect és pacsi! Csak így tovább!!! :R


deicide
(veterán)
Blog

Köszönöm!

Nincs megállás, jelenleg egy novemberi 1:19:xx-es félmaratonra készülök, immár 2 hónapja megemelve a tempót. Nagyon kemény, de kezd hozzászokni a test a 3:45-ös tempóhoz. :K


Geller72
(veterán)

3:45min/km? Az szép..:D.


deicide
(veterán)
Blog

Igen, kemény, főleg, hogy 21km-en át kellene tartani, hogy meglegyen az 1:20 alatt idő. :)


Geller72
(veterán)

Uhh. Nekem eddig kb ~4 km lehetett a max, amin ezt sikerült tartani. Igaz, most háttérbe szorult a futás. :(.


perempe
(addikt)

Ironman Budapest?


F34R
(nagyúr)

Mennyi voltal mikor ezt elkezdted? eletkorban....

A legendas T-1000-s sosem nol el ;]


deicide
(veterán)
Blog

Hú, de rég jártam erre, bocsi a késői válaszért.

36 évesen kezdtem el 2012-ben.

Lesz majd update, összefoglalva az idei évet, mert jócskán gyarapodott a trófeagyűjtemény. :)


inf3rno
(nagyúr)
Blog

Valamiért eddig átsiklottam efelett a cikk felett. Gratula újra! A futástól már örökre elszakadtál?


tomcica
(addikt)

Nem tudom annak szamit-e,de tavaly egy lovaskocsival futott (akkor epp lucernaval megpakolva,de volt ott full homokkal is - mondjuk ott mar nem volt olyan bokros :P ) Viktor = LEGENDA :R

üzenetek