Én is lehet, hogy kifutok az időből, mihez képest persze. Nem hinném, hogy záros határidőn belül szülök (nincs úgymond kinek, ahol is a "kinek" alatt azt kell érteni, akinek érdemes is - és örökké együtt, stb romantikus lányregények -, ráadásul nem egy év után fogok valakivel családot alapítani).
Tehát megint marad - félreértés ne essék, nem általánosítok: rám - az anyagiasnak tűnő hüjepicsa kifejezés, aki dolgozik és gyűjtöget valami fennköltre, amit elképzelt magának.

Nem vagyok hajlandó addig gyereket vállalni, amíg nem látom reális esélyét, hogy el lehessen tartani és normálisan felnevelni. Mert sokan mondják, hogy mindenki megoldotta eddig is, blabla. Oké. És kérdem én, hány házasság, kapcsolat és gyerek ment ennek a felfogásnak a rovására??? Mert a mindennapi betevő falatnak a kérdése igenis megmérgezi a kapcsolatot.