Köszönöm mindkettőtöknek a biztató szavakat.
Minden védőeszközt,ami itthon felvonultatható, használok.
Már szedtek ki a szememből kerámiát, fémdarabot, fröcsögött heg.anyag a kezemre, lábamra, vágta el sorjás lemez a kezem, tehát ezek után inkább pepecselés a védőeszközökkel, mint kínlódás a baleset után.
De ez most megtörtént.
Na mindegy, inkább beszélek a gépházról, mint nyavalygok...

Próbáltam a terveket papírra vetni, ám nem igazán tudom ezt kivitelezni, valahogy ott nem látom át, amit fejben összerakok.
A fejemben folyamatosan kavarognak a gondolatok, tervek születnek, buknak el, és nem tudom,amit esetleg lerajzolok, az 10 perc múlva nem fog semmissé válni egy másik gondolat megszületése után.
Ahogy haladok előre, úgy jönnek a jobbnál jobb ötletek.
És úgy gondolom így lesz tökéletes a mű,amikor befejezem.
Gondoltam 4 nap alatt befejezem,ám a sérülés ellenére sem sikerült volna.
Egy ekkora hossz,szélesség,és magassági méretekkel rendelkező fémanyagnál, vigyázni kell a méretek minél pontosabb betartására.
Ívhegesztővel, hamar ki lehet égetni a gyenge részeket.
Hál' égnek nem kapkodok, mint tízen-húszon éves koromban, lassan türelmesen haladok előre.
És eljutottam odáig, hogy látom mi-mivel függ össze, hogyan fog jól mutatni amikor felhegesztem, csavarozom, rögzítem.