Odajött hozzám a napokban egy középkorú, vagy talán kicsit fiatalabb úriember. Nem látszott hajléktalannak, nem is bűzlött a piától. Megszólított, kezet fogtunk, megkérdezte a nevemet, leült mellém és egy kis felvezetés után megkérdezte, hogy nincs-e egy kis apróm. Nem kertelt, megmondta, hogy piára kell neki. Adtam valamennyit, nem tudom, hogy jót tettem-e vele, de talán mindegy is.