Igazából én is örültem neki, de rettentően meglepett, hogy miért jutott az eszembe és ugyanakkor meg is jelent.
De pl. tavaly (vagy már tavaly előtt? ) tavasz körül volt egy másik, akit viszont szinte minden reggel láttam a 61-es villamoson. Két megálló erejéig utaztunk együtt, mert ő később szállt fel, én meg utána hamarabb le. Egy idő után már vártam őt, hogy lássam reggelente. És amikor ott volt, az valahogy... hát ezt nem lehet leírni. De valahogy jó volt. És egyáltalán nem vágytam többre, csak azt, hogy lássam pár percig aznap is és kész. Ez ilyen megfoghatatlan, leírhatatlan dolog. Van valami varázsa az ilyen, hát nem nevezném kapcsolatnak, de valami mégis van benne...