Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren
Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak
tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: „Mama, tudom,
hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz,
... mintha kisgyerek lennék!” Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki
... ... azt gondolta, a fia nem örül viszontlátni őt... 6 évvel
később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21 éves volt, de
Édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle. Ám
ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki:
„Vigyázz magadra fiam!” ... Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem
volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról egy
csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor
végére ért, sírva esett össze, mert élete legrosszabb pillanata volt. A
levélben ez állt: „Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől
sírtam, de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek egy
koporsóban, mert meghaltam rákban... Sírtam, mikor a második
utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak blamálni, pedig
tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek és mindig a
közeledben leszek. Szeretettel, Mama.”

Egyébként érzitek a logikát: elmegy a srác 16 évesen, aztán elmegy 6 év múlva újra, 21 évesen

[ Szerkesztve ]