Olvasva az acsarkodást, h ki és mit un már, nagyon találónak érzem a következő versrészletet:

"És te kordonnal zárod körül, reflektorokkal, bömbölő zenével kínzod őt,

kísértethazám? Mért, hogy ép ésszel téged csak elárulni lehet? A jól fésült

kifutófiú vigyorogva száll ki a szolgálati Audiból, mert tudja, hogy akit

besúgással, följelentéssel programoztak, amikor mozdulnia kéne,

befogja a fülét, és inkább ül az olajos hagymaszagban, csak ne kelljen

ablakot nyitnia. Nehogy kiderüljön, hogy odakint tavasz van. Vagy tél,

amely nem látott még havat. Nehogy meg kelljen fognia valakinek a kezét."

Schein Gábor: Karácsony másnapján, 2011.