Na, ezeket a sorokat Kelet-Németországból írom az ebédszünetemben. Számtalan ismerős, barát keresett már meg azzal, hogy segítsek neki kijutni. Az első kérdésem mindig a nyelvtudás. Ha legalább nem tudsz minimálisan érvelni magadért, és megvédeni magad, akkor vagy elzárod magad a világtól és csak olyanoktól függsz, akik beszélnek veled közös nyelvet, vagy kiszolgáltatod magad valami szemét munkaadónak, hogy a végén annyit, vagy alig többet keress, mint otthon.

A kint létem eddigi hetedik hónapját töltöm. Találkoztam itt egy aranyos lánnyal, akivel össze is jöttünk. Belebotlottam egy rockzenekarba, ahol éppen most tanulok be, de már játszottam is velük egy-egy rövidke alkalommal. Gyülekeznek a barátok, ismerősök apránként, csak annyi a különbség, hogy már az otthon tanultakkal kiegészítve kezdem el szűrni őket.

Kiscégnél dolgozom tervezőmérnökként. A megélhetésem költségei alacsonyak, sokat tudok félre tenni. Az életem nyugodt és kiszámítható. Nem csap pofán a nyomor olyan gyakran. Az otthoni ismerőseimet gyakran látogatom, remélem majd ők is eljönnek hozzám.

Szerintem a fent leírtakat elérni nyelvtdás nélkül, bármilyen szakmai vagy felnőtt életbeli tapasztalás hiányában jóval nehezebb, vagy akár lehetetlen.

[ Szerkesztve ]