Nem volt időm, csak átfutottam, ez egy visszatalálós komment. Amint kicsit ráérek elolvasom.

A gyermekkorom jelentős részét Kazincbarcikán (vagy Deniz után szabadon: Kazincbarcelonában), nagyszüleimnél töltöttem. Tősgyökeres budapestiként már akkor is imádtam, mindig jó érzéssel gondolok rá. A napokban néztem meg Maps-en hogy mennyit fejlődött az elmúlt 15 évben.
Hát nem semmi, mennyit változott, fejlődött és szépült. Nekem elég élhető kisvárosnak tűnik, kár hogy ilyen messze van Budapesttől. Ha nem így lenne, simán el tudnám képzelni hogy ott éljek később.
A szívem egyik fele kazincbarcikai és az is marad.