Egy időben másodállásban taxit vezettem, spóroltam az esküvőmre. No, ott volt alkalmam beszélgetni. Idős kikent-kifent dáma, megtört takarítónő, igazgató úr, segédmunkás, nyegle kamasz, mind örült, hogy van kivel megosztani az élete történetét, panaszkodni, vagy dicsekedni. Jó hallgatóság vagyok, ha kell, dől belőlem a szó.

Ahogy Pécsi gyerek mondja, a jóízű beszélgetés lassan már a múltba vész, kopnak az emberi kapcsolatok, kopik az együttérzés, empátia. Az idősek még megtalálják a közös hangot, az ifjak zömében már csak az "agybadugós" füles hangjára figyelnek.