Az én tapasztalatom az, hogy többféleképp is tudjuk látni ugyanazt a dolgot. A szemünkkel, és felülemelkedve is , a másik szemünkkel. A valóság mindenkinek az, amit érez egy dologgal kapcsolatban. Mégha a valósághoz semmi köze sincs, akkor is. Csak görcsösen vissza akar hozni egy érzést, egy életet, ami nincs. Akkor sincs, ha ezerszer a fejét veri a falba, és ezerszer visszajátsza hogy mit kellett volna tenni. Ezáltal alakul ki a gyűlölet, és ha nem változik a helyzet, akkor a depresszió. A másikat okoljuk, pedig mindenki csak úgy küzd a boldogságáért, ahogy tud. Nem mindíg helyesen, de ezért majd ő fogja átélni a következményeket, ez nem a mi dolgunk. Ha felülről nézzük a dolgokat, akkor elfogadjuk hogy az életben vannak jó, és rossz dolgok. Ha épp a rossz dolgot kell átélnünk, tehetjük úgy is hogy egyfolytában büntetjük magunkat a rosszkedvvel, / ami a másiknak mindegy aki bánatot okozott, / , vagy elfogadjuk a dolgokat, és derűsek maradunk akármi történik velünk.
Race: nagyon örülök hogy a lelkedben béke van. Láss a bölcs, mindent megbocsájtó, mindent elfogadó, igazi szemeddel, én azt kívánom neked.