Tudom, és nekem sem esnek jól ezek az időszakok. Ez mégis a kisebb rossz számomra; másik lehetőség a bólogatós, önfeladós képmutatás. Én joggal akarok panaszkodni, ha a gyerekem majd kénytelen lesz hittant tanulni valamelyik államtól egyháznak átadott iskolában; szerintem annak nincs joga felháborodni ezen, aki képmutatóan belesimul a keresztény hagyományokba valós elkötelezettség nélkül.

Nincs bennem jelentős nemzeti tudat, érzés, mondhatni szinte 0. Az európai értékekből már magamba tudtam építeni annyit, hogy elmondhassam: identitásomnak részét képezi az európai kultúra és hagyomány egy jelentős része. Van bennem egy olyan érzés (talán társadalmi nyomásra? ), hogy néha szinte felelősöket keresek azért, amiért nem volt képes senki kialakítani bennem nemzeti identitást. Az a baj, hogy ezt még kommunikálni is nehéz úgy, hogy egyesek meg ne sértődjenek, vagy ne troll támadásként értelmezzék az egészet. Olaszországban vagy Horvátországban általában jobban érzem az otthon-szagot, mint Magyarországon, és erről nem hinném, hogy tehetek, viszont ez van, és ebben is eltérek a normálistól. Ha tehetném, a Karib-térségbe költöznék, és csakis a szörfös-függőágyas identitást építeném, de sajnos erre nincs lehetőségem.

Ez volt itt az utolsó OFF-om.