Egyáltalán nem azért írtam ezt a bejegyzést, mert sajnálom a pénzt a biztonsági ellenőrzésen, vagy úgy általában a reptéren dolgozóktól. Tisztában vagyok vele, hogy ennyi embernek napi sok órában apró kellemetlenséget okozni eleve nem leányálom, még ha a nagy többség meg is érti, hogy szükség van rá. Nem ismertem a sztrájk pontos okát, ill. a követeléseket, és így nem is ítéltem el élből a jogosságát.
Ami engem zavar, csak az empátia hiánya, vagy legalábbis meglehetősen alacsonynak tűnő szintje. Nem hiszem el, hogy nincs köztes megoldás, amivel az utazók nagy többségének nem kell drasztikusan szívnia, mégis nyomás gyakorolható a cég vezetésére. Miért kell ezreknek óriásit sz..ni (én most végül nem szívtam, de ha valaki 1-2 órát késik, vagy törlik a járatát, és egy idegen városban ragad bizonytalan időre, az azért nem kis kellemetlenség), miközben nem látják, hogy egyáltalán megkísérelték volna a protestálók a köztes megoldás megtalálását? Vagy úgy gondoljátok, hogy aki repül, az mind multimilliomos, és megengedheti magának az említett kiadásokat? Ki kell ábrándítsalak, erről szó sincs.