Ygg, Bip: Hát az úgy volt, hogy... A pontos igazság az, hogy valójában ott voltam az épületben ahol tartottuk a menyegzőt, csak mindig kolbászoltam, egyszer egyik haverral mentem ki cigizni, meg felesezni , másszor meg épp a rokonokkal vagy a vőféllyel dumcsiztam. Egyszóval fel sem tűnt senkinek, hogy néha nem vagyok látómezőben. Aztán eljött a "nászmenet" ideje, amikor is ugye az étteremből átvonolunk a közeli házasságkötő terembe gyalogosan.(kb. 80m) Nohát a násznép libasorban felállt, elején a menyasszonnyal és a vő...hoppá hol a vőlegény? Apám, apósom, násznagy, vőfély, sógor, Tamás öcsém és valahány név a naptárban fér jelöltet keresi pánikszerű szaladásban! Már-már azt hitték megléptem mire édesapa megtalált vala, étterem háta megett csevegtem kedves jó barátommal kedélyesen, teljes nyugalomban. -Gyere már te égetnivaló, már lassan 20 perce áll vigyázban a násznép, de nélküled nehéz lesz házasodni, önként jelentkező meg a tisztes pozíciódra egyelőre még nem akadt! Gondolhatjátok, lángvörösen futás a "Pole Position"-be a gyilkos tekintetű arám mellé, közben sűrű bocsánatkéregetés a 30 fokban szédelgő násznéptől. Anyukám csak ennyit mondott: -Fiam te még innen is képes vagy elkésni...
Hát ennyi. Lehet röhögni. Híres késő vagyok ám.

[ Szerkesztve ]