Mi a "no gyerek" hátránya?

Az össztársadalmi hátrányait nyilván ismered.

Az egyéni hátránya az, hogy ha nincs gyereked, akkor nem marad semmi utánad. Nincs aki csak önmagadért szeretne, nincs olyan valaki, akinek te is örülsz, ha öreg korodban néha rádnyitja az ajtót és megkérdezi, hogy mi van veled.

Lehet a gyerek helyett kutyád, lovad, Harley-d, saját ápolód az öregotthonban, az nem olyan.

Mire vagy büszke az életedben, ha nem egy gyerekre, aki túltesz rajtad?

A gyerek önmagában semmire sem garancia, hiszen nem egy műszaki cikk, ami hozza az elvártakat, de ha nem, akkor legfeljebb ki- vagy lecseréled. Szerintem mindenkinek van a rokoni vagy ismeretségi körében olyan család, ahol vagy a gyerek, vagy a szülők képesek olyan viszonyokra, amiken a "normálisoknak" fennakad a szeme.
Saját környezetemből ide sorolhatnám pl. a saját apámat, anyósom fiát, vagy éppen keresztanyámékat, akik éppen most pereskednek a saját gyerekükkel, hogy megmentsék a saját ingatlanjukat tőle.

Nyilván van egy alap, amiért - jó esetben - minden tőle telhetőt megtesz az ember, de semmire sincs garancia a jövőre nézve.

Na ez az.

Kevés dolog bassza fel az agyam gyorsabban mint amikor valaki a gyerekvállalás témát kezdi nálam feszegetni.

magamat ismerem annyira hogy belássam hogy kevés dolog van ami kevésbé lenne nekem való mint ez. nem viselem el magam körül a kisgyerekeket, nem tudom megmagyarázni de ez van. Az az életre szóló felelősség amit egy utód jelent az meg abszolút nem hiányzik az életemből, van elég más.

Nekem ez csak teher lenne, és nem, nem érdekel a mi lenne ha. Az alapján kell dönteni amit most látsz, én ezt látom most.

Bármikor felülbírálhatom az álláspontomat, és újragondolhatom a kérdést. Nyilván az ott és akkor aktuálisan elérhető infók alapján. 50 fölött (ha élek addig, ki tudja...) már nyilván elő fognak kerülni ezek a szempontok is, hogy egyre kisebb lesz az esély hogy végig tudom vinni a feladatot amit magamra vállaltam, ami meg így nem egy felelős döntés.

Nagyon sokat lehet erről a kérdésről beszélni, a szempontjaimat nem is hozom ide

Valahogy így. Ha a közelemben elkezd bömbölni egy kisgyerek, rögtön a vízbefojtás, vagy a lefejezés jut eszembe. Ebből is az jön le nekem, hogy nem kéne erőltetnem ezt a gyerek projectet. Azt mondják, hogy a saját gyerekének a hangjához másképp viszonyul az ember. De mi van, ha mégsem? Túl nagy kockázat.

[ Szerkesztve ]

Akkor szociálisan ez nem a Te sportod, kár is kockáztatni vele.

Erős, amiket írtál... Én erre mindenféle rossz indulat nélkül azért mondanék egy szakembert.

Nem azért, hogy megoldja, hanem hogy feltárja az okokat.

Én se akartam évekig a témáról hallani, mert mindenki erőltette a környezetben a kérdést, ami egy ellenreakciót vált ki. De alapvetően tudtam, hogy szeretnék, a mikort nehezebb meghatározni. ( Soha nem lesz rá megfelelő időpont)

Anyagi helyzet stabilan, ház stabilan, utána ok a dolog. Ehhez kell egy partner persze.

Hozzáteszem, nem valószínű, hogy a saját gyereked le akarnád fejezni... Abszurd.

De amit leírtál, neked tényleg ne legyen gyereked. Nem bántásból, de az előbb leírtak alapján kicsit megváltozott a kialakult képem rólad.

Azt hiszem, a téma ezen részét zárhatjuk is.

[ Szerkesztve ]

szívemből beszélsz. nekem is így kb a zsigeri befeszülés a reakcióm, de nem csak arra ha bömbölnek, kb bármire. ha megszólal már rosszul vagyok tőle. nem érzelmi reakció, nem "idegesítenek". ez valami mélyebb.

most komolyan erre gyereket? hagyjukmár. nekem rossz lenne, a gyereknek meg pláne.

Pontosan tudom az okát. Báncsa a fülemet, agyamat.

"Az egyéni hátránya az, hogy ha nincs gyereked, akkor nem marad semmi utánad."

ezen jót röhögnék ha tudnám hogy viccnek írtad...

nem mondom hogy szánnivaló az az élet ami után csak a génállomány marad... de valahol mégis az. engem speciel teljesen hidegen hagy hogy a szüleim akik felneveltek, a vér szerinti felmenőim-e (azok de ez teljesen lényegtelen, ha most közölnék hogy amúgy örökbe fogadtak akkor megkérdezném mit hozzak a boltból.)

nincs biológiai utódom és valószínűleg nem is lesz, de örököseim már most vannak: diákjaim akiknek át tudtam adni valamicskét a természttudományok iránti szeretetemből és érdeklődésemből, családi barátok fiatalabb gyerekei akik adnak a szavamra, stb.
nem véletlenül céloztam meg az akadémián is az oktatást mint pályát. van aki csak a génállományát tudja az utókorra hagyni, nekem nem ez a célom.
nekem ők a "gyerekeim". a memetikai öröklődést sokkal többre tartom emberek között mint a genetikait. nevezheted szakmai ártalomnak, de talán csak az tartozik oda hogy tudom hogy melyiknek mi a neve. a hozzáállás ugyanaz marad.

Ettől még fogadd el, hogy más másként látja, és ne röhögésként reagálj a véleménykülönbségre.

Ez lenne mondjuk egy szint a beszélgetésben, de a röhögéssel gyorsan lehet degradálni.

Lehet egyetérteni meg nem, de tiszteletben is lehet tartani a másik álláspontját, ha az nem azonos a tieddel.

Annyira meg vagy Te is intelligens a hozzászólásaid alapján, hogy ezen a szinten tartsuk a beszélgetést.

#31: Az enyémet is ingerli, de ezért is mondtam, neked nem kell gyerek , se most, se később. Ez ennyire egyszerű.
Gondolhatod, ha a szüleid is falhoz csaptak volna, amikor csecsemőként sírtál, akkor most Te sem a volánt tekernéd.

[ Szerkesztve ]

elfogadom. azt viszont nehezményezem ha valaki a véleményét kategorikus igazságként írja le. illetőleg ha nem tud különbséget tenni a véleménye és az objektív tények között.

amit írt teljesen valid és védhető... egy adot nézőpontból. másikból viszont nonszensz, mert egyszerűen nem szempontok amik előkerültek.

a szánnivaló megjegyzéseme kiegészítésként: a génállományát bárki képes hátrahagyni, ergo ezt nem tekinteném teljesítménynek. ennek semmi köze az emberi mivoltunkhoz mint szociális, intellektuális lények.

aztán persze erről mindenki azt gondol amit akar. én ezt, és ehhez tartom magam.

Gyerekvállalás ideális esetben nem merül ki ott, hogy "génállomány hátrahagyása". Van az a kifejezés, hogy szülő: aki felneveli, tanítja, neveli, szereti, gondoskodik róla, stb, nem pedig csak szaporodik, mint egy ösztönlény.

egyetértek. az eredeti kommentet olvasd el amire reagáltam.

Olvastam .

"engem speciel teljesen hidegen hagy hogy a szüleim akik felneveltek, a vér szerinti felmenőim-e (azok de ez teljesen lényegtelen, ha most közölnék hogy amúgy örökbe fogadtak akkor megkérdezném mit hozzak a boltból.)"
Mondjuk, ha érzelmileg ennyi a kötődés a felmenőidhez (családodhoz), érthető, hogy miért nem a gyerekedben látod meg azt, amit mások írnak, tapasztalnak a saját gyerek kapcsán.

Ez nem hiba, probléma, egyszerűen másképp látjuk ezt a kérdést .

pontosítanád, hogy mit értesz az alatt, hogy "érzelmileg ennyi a kötődés a felmenőidhez"?

mert van egy olyan sejtésem hogy te valamit vastagon félreértelmezel