Tisztelem en a masikat, meg a hagyomanyaikat, de elvarom a tiszteletet forditva is. Ha nalam nincs 'Jezuska', akkor tessek ezt felfogni es tiszteletben tartani, nem CSAKAZERTIS eroltetni az agymosott baromsagot.

ehhez pedig az akkori (!) egyház asszisztált

Ami akkori egyházat a mai egyház abszolút legitimnek, kereszténynek és normálisnak tart.

Viccet félretéve (úgy látom másokhoz hasonlóan) mi az egész tág családban már rég csak a gyerekeket ajándékozzuk meg, fenntartjuk a boldog várakozás(nak nevezett idegbaj) időszakát legalább nekik, amúgy meg gyűlöljük sajátmagunkat hogy megint nem bírtunk magunkkal és úgy bezabáltunk mint tavaly.

A "legalább ilyenkor összejövünk" illúzióját már rég elengedtem, így 40 felé már nem hiszek a mesékben hogy ezt erőltetni kéne. Év vége, év eleje számomra nincs, hülyeség ilyen határokat húzni és bármit hozzákötni.

A héten véletlenül be kellett ugranom egy (saját magamnak, karácsonyhoz köze nincs) csomagot átvenni egy plázába, délelőtt fél 11-kor, konkrétan annyira nem volt a környéken sem parkolóhely, hogy 40 perc vadászat után hazamentem az autóval és visszamentem busszal(!!!), annyian voltak. Agybaj. Ne mondja nekem senki hogy ezeknek így boldog az "ünnep". De felőlem minden ember szabadon lehet hülye, csak engem hagyjanak békén ezzel.

[ Szerkesztve ]

Én azt, hogy még életben vagyok.

Én azt, hogy ezt ki tudom fizetni HAVONTA a 19 fokos házban:

[ Szerkesztve ]

Egyébként én is. Az én ajándékom a néhány embernek, aki fontos, hogy még itt vagyok velük, az övék meg az nekem , hogy ők is itt vannak még.
Ennyi, már semmi ideológia nem érdekel, próbálok a lényegre koncentrálni, ami igazán fontos.

[ Szerkesztve ]

En koszonom ezeket a bejegyzeseket, jo nevetni a tok felesleges veszekedeseken

Én se ünnepelek semmit mostanában, legfeljebb a rántott csirkemellet. Viszont tökéletes megoldás szerintem itt nem létezhet, mindenképpen jár valamekkora konfliktussal az emberek közötti ideológiai ellentét ilyenkor. Jó esetben csak legyintünk a másik általunk vett hülyeségére úgy, hogy csinálja csak, ha neki ez vagy az a jó, vagyis működik az élni és élni hagyni. Rossz esetben meg elszabadulnak az indulatok. Például ha nekem valaki boldog karit kíván, csak annyit mondok, hogy nem tartom, de ha ő igen, legyen boldog karija; és van, aki már ettől besértődik, bunkónak tart.

Vagy mit szóljak ahhoz, hogy az állam beállt egy nekem nem szimpatikus oldalra, mégpedig az én életemet is befolyásoló módon? Gondoljak arra, hogy ha meg semleges lenne, az is rengeteg embert zavarna, mert itt bizony a semlegesség is állásfoglalásnak minősülhet? Ez egy konfliktusosabb időszak, ki kell bírni. Gondolok inkább arra, hogy mennyivel jobb most, mint akár 6-8 éve. Már azért a környezetem legnagyobb része felfogta, mi a helyzet nálam, és csökkent is a súrlódások száma. Évről évre jobb ilyenkor.

Kíváncsi vagyok, meddig marad életben ez a topik...

Hmm , rég csináltam csirkemellet .

A bejglit és a töltöttkáposztát. (Utóbbit év közben is szoktam csinálni.)
Ilyenkor többet vagyok a WC-n, mint a konyhában. Imádom ezt az időszakot.

Semmit.

Az mindig röhejes, hogy elvileg képzett és művelt emberek úgy tesznek, mintha nem tudnák, mi a különbség vallás és egyház között - csak azért, hogy egy ilyen vitában mehessen a kardcsörtetés...

De ennél sokkal fontosabb, hogy Jézus gondolatai valódi szintlépést jelentenek az emberi szellem történetében. Persze mindent lehet tagadni, méricskélni vagy relativizálni, de ha nem hiszel semmiben, akkor már nincs sok értelme az életnek.

"de ha nem hiszel semmiben, akkor már nincs sok értelme az életnek"

Félre értettem valamit vagy most tényleg azt mondod hogy az ateisták életének nincs sok értelme?

Ez rendben is van, legyen véleménye. Mondja el, higyjen a beszélő állatokban, a hal gyomrában kempingező csavoban, a terhes szűzben, ami marhaságban csak akar. De ne akarja a bigott, gagyi agymosasat a GYEREKEMRE ráerőltetni.

Így látom én is, de mégis akarják a rálerőltetést, és nem tehetünk ellene sokat. A gyerekkel való nagyon korai elbeszélgetés segíthet csak tán. Más témakörökben is gyakori az állami ráerőltetés, ott is nagyjából annyit tehet a szülő, hogy megtanulja egyszerűen elmondani a gyereknek a bonyolult témát; egyszerűen, de jól, szemfelnyitósan.

Ezer sebből vérzik számomra is a kereszténység, meg úgy a legtöbb vallás is, ami alá meg működő logikát tudok betolni, hogy alapból ne dőljön össze a saját súlya alatt, az se mindig szimpatikus.

Már az oviban kötelező részt vennie a gyereknek ebben a keresztény agymenésben, kábé a lejárt szavatosságú élelmiszerrel együtt tömik a fejükbe ezt is, ami szerintem is felháborító. De társadalomban élünk, és sajna ebben a kérdésben a számunkra vett józan ész kikapott, a többség elvetette, mi pedig azon túl, hogy elbeszélgetünk a gyerekkel, sokat egyelőre nem tehetünk. Annyi előnye lehet viszont a dolognak, hogy a gyerek már fiatalon tudatosíthatja magában, hogy mások hazudnak neki, illetve következetlenek. Megtanulhat kiépíteni egy belső védelmet, és megtanulhatja azt is, hogy néha jobban jár ebben a világban, ha okosan, a saját érdekében hazudik.