Épp nemrég írtam egy társadalomkritikát a jelenlegi fiatal generációról (jómagam 21 éves vagyok)...pont ilyen dolgok miatt...én is nap mint nap ezt a féktelen nagy arcot, és elszálltságot tapasztalom rajtuk, tisztelet a kivételnek!

Az egyik kollégám az ilyen jelenségeket egyszerűen kezelné, neki sincs igaza, de biztosan javulna a helyzet.
Ezek a fiatalok nekem (is) rengeteg munkát csinálnak. Rendkívüli módon haragszom rájuk. Mert ha ilyenek egy szituációban akkor biztosan más környezetben is ilyenek.

[ Szerkesztve ]

Egyre csak romlik ilyen téren a helyzet.

Ez mind csupán nevelés kérdése. Én 20 vagyok, és függetlenül, hogy 1,5 órát utazok, átadom a helyemet egy idősebbnek lelkiismeret furdalás nélkül Ez sajnos a "következő" generáció nagy hibája, hogy nincsenek megnevelve, nincsen bennük semmi tisztelet, se jó modor. Tapasztaltam Én is, (nem vagyok valami öreg, de engem is zavar néha) hogy annyira mocskos szájúak, annyira bunkók néha, hogy komolyan ÉN szólok rájuk, hogy viselkedjenek a buszon, és ne ordítozzanak, ökörködjenek, mert (gondolom) nem csak engem zavar.

A vicc jut az eszembe... ugyanaz az eleje, csak más a csattanója:
Miért adjam át a helyem, amikor én ilyen idős leszek, nekem sem fogja senki átadni

AE

átadtam a helyem 8 évesen, 14 évesen, 21 évesen és tovább. Mégis mikor lesz nekem jogom nyugodtan ülni? Felszállok a buszra, és akkor jön vki egy 5 éves tökmaggal, had üljön le. Jön egy láthatóan túlsúlyos vki, hadüljönle. Jön vki aki idősebb, de láthatóan nem beteg, hadüljönle. Mikor fogok én ülni???

Komolyan, a végletekig eltunyult a társadalom hogy most már a teljes korosztályt lefedően elvárják hogy adjam át a helyem, csak mert én rendszeresen sportolok, ő meg inkább még a buszon is ülni akar, ahelyett hogy örülne hogy kicsit edződik az állásban.

Nincs nagyobb igazság a kiüljön kérdésben, hogy ha van szabad hely, elfoglalod, ha nincs, akkor pedig hátról levett táskával állsz. És nem nyavalyogni hogy nincs hely, 10-15 percet tudjunk már kibírni!

"Mikor fogok én ülni???"

Majd 60 felett ha megéled

De hat miert akarsz ulni? Ne nyavalyogj, inkabb orulj, hogy egy kicsit edzodsz az allasban, meg aztan 10-15 percet mar tenyleg ki kellene tudnod birni.

Azt meg most szeretnem leszogezni, hogy az en idomben nem voltak ilyenek a fiatalok, akkor csupa jolnevelt, fenyestekintetu, segitokesz ifju volt a buszokon, akiknek a hazassag elotti szex gondolata meg se fordult a fejeben, ellenben ezek a mai fiatalok mind elkanaszodtak, csak a szex meg a szipu jar az eszukben.

[ Szerkesztve ]

"Komolyan, a végletekig eltunyult a társadalom"

Ha ennyire nem bírod ki állva, akkor te is kurvára eltunyultál, barátom.

33, ja nem ez volt a kérdés?

AE

Nem szeretek állni. Nem azért mert lusta vagyok, hanem azért, mert összekoszolnak, rámlépnek, rámköhögnek, kizsebelnek.

Ha tehetem leülök. Ha van üres hely, akkor le kell ülni, mert különben a felszállók nem fognak elférni. Azért van, hogy üljenek rajta. Sok bunkó áll az ajtóban, nem lehet tőle bentebb húzódni, és nézi az üres helyet, mert ő áll, és öt megállót készül a leszállásra.

Ha idős/gyerekes/csomagos száll fel, akkor először mérlegelem, hogy szüksége van-e rá, hogy átadjam a helyet. Ha özv. Kovácsné lenyomta a 100-as sprintet a banyatankkal hogy elérje a trolit, akkor nincs szüksége rá, hiába cicceg, meg sóhajtozik. Ha látom, hogy három hellyel arrébb van üres hely, nem adom át, másszon el odáig, nem érdekel. Ha sok a csomagom, akkor sem adom át, mert így kevesebb helyet foglalok, és nem szív miattam másik öt, mert nem fér el.

Ha látom, hogy nehezen áll, vagy nem fér el a csomagoktól, esetleg két karján három gyerek és egyébként anyuka/apuka potenciális munkavállalónak néz ki, akkor átadom a helyet.

[ Szerkesztve ]

Erre halad sajnos a társadalmunk. Kiveszik a segítőkészség, a jó modor, a tisztelet, a megbecsülés. A mai fiatalokból már javarészt hiányzik. Körülöttünk a világ egyre romlik, egyre értéktelenebb, harmad/negyedrendű lesz minden....

[ Szerkesztve ]

Én meg ennek a fordítottját is tapasztalatam, amikor egy öreg nem kér, hanem rámförmed. Engedtem. Épp bámultam kifele, a franc figyelte, ki jön, és mennyi idős. Igaz ez jópár éve esett meg velem.
Persze elismerem, a történetben az idős bácsi joggal volt felháborodva.

15 perc: Köhöm, már ahol, felénk a reggeli 50-55 perc menetidejű helyközi buszon néha még állóhely sincs. Sajna van (volt) ilyen. Annó úgy kellett vadásznom, hogy félúton kik fognak leszállni, és oda kellett dobnom a táskát, hogy legyen hely, és ne foglalják el mások . Amúgy télen még viccesebb mikor felnyomják a fűtést, nem tudod levenni a kabátod, két oldalról is nyomnak, és levegő sincs nagyon.

[ Szerkesztve ]

Szerintem mindkét félben bőven hiba! Persze, a fiatalok adják át a helyüket, annak aki rászorul. De akkor tartsák a nyugdíjasok is tiszteletben, hogy sorban állunk. Várjuk a buszt, látható, hogy sor van, erre a mami persze, hogy a sor mellé áll előre...Plusz ők rögtön fel akarnak szállni, és beáll elém, pedig én és még jópáran időben kimentünk a buszhoz! Egyszer kiakadok, és beszólok nekik valamit... A másik, amikor ők vásárolgatni mennek egyik városból a másikba, aztán jól felpakolják a cuccukkal a másik ülést, és ha az az utolsó hely, akkor se pakolják le (és itt nem 10-15perces útról van szó).
Én szívesebben adom át a helyem kisgyerekeseknek, kismamának.

"Erre halad sajnos a társadalmunk. Kiveszik a segítőkészség, a jó modor, a tisztelet, a megbecsülés."

Bizony. Bezzeg a regi szep idok, amikor meg a segitokeszseg, a jo modor, a tisztelet valamint egymas megbecsulese olyan abszolut ertek volt, amit akkor sem vesztettek szem elol az emberek, amikor eppen vilaghaborukat, progromokat meg hasonlokat rendeztek, termeszetesen szigoruan a felebarati szeret neveben.

Egyetértek. Engem is így neveltek, és így is tettem, átadtam a helyet. De ilyenkor legalább egy minimális tiszteletet elvárna az ember. Pl.: a fenti példa az csak az egyik oldal ugye. Most leszek én a gonosz, aki azt mondja, mi van, ha így zajlott:

A két srác beszélgetett, így nem vették észre az öregembert. Erre az meg odaszólt: "hé öcsi, illene ám átadni a helyet". Na, ilyenkor sok embernek kinyílik a bicska a zsebébe. A problémák: alapvető tisztelet, hogy köszönök annak, akit megszólítok. Ez rendszerint hiányzik. Aztán következik, hogy nem "öcsizem" vagy tegezem le (vendéglátózom, rendszeresen kerülök kapcsolatba idősebbekkel, 30 éves leszek, vezető beosztásban dolgozom, sem a korom, sem a beosztásom nem engedné meg letegezzenek, mégis megteszik simám, azt mondja a 70 éves: szevasz...), és nem utolsó sorban ez nem jár alanyi jogon, tehát maximum kérhet, de nem utasíthat bárkit. Alapvetően - még egy 15 éves suhancnak is - mindenkinek kijár egy minimális tisztelet. Mert lehet elzüllött a fiatalság, de velük züllött az öregség is.

Jézusom.... az szép.

#18: mondjuk ebben van valami....

[ Szerkesztve ]

Gondoltam, hogy írok valami hosszabbat, de azt hiszem jer1cho után nem szükséges, mert 100%-osan egyetértek vele! "Mert lehet elzüllött a fiatalság, de velük züllött az öregség is."

Erre tesóm tud rengeteg példát mondani.

Egyetértek.

Ha már itt tartunk, szerintem sokkal érdekesebb, hogy miért van az, hogy huszonéves fiatalok szajkózzák ezeket a "régen minden jobb volt" meg "bezzeg az én időmben" fasságokat? A régi szép időkben ilyeneket csak nyugdíjasoktól lehetett hallani.

Nem tudom mennyi idős vagy, de akkor megválaszolhatod a saját kérdésed:

Idézet tőled:
A régi szép időkben ilyeneket csak nyugdíjasoktól lehetett hallani.

Szintén tőled:
miért van az, hogy huszonéves fiatalok szajkózzák ezeket a "régen minden jobb volt" meg "bezzeg az én időmben" fasságokat?

és amúgy a helyzet csak fokozódni fog, mert ugye elöregszik a társadalmunk. Tehát míg 20 éve 10 fiatalra 3-4 öreg jutott, és így 7 fiatal ülhetett, addig most 10 fiatalra 6-7 öreg jut, tehát már csak 3-4-en tudunk ülni. Hajaj...

Én átadom a helyem, ha nem vagyok túl fáradt. Akiket viszont tarkóncsapnék, kortól függetlenül, azok a majmok, akik a dupla ülésen nem az ablak mellé ülnek, hanem a belsőre, nem számít, mennyire tömött a busz. Nehogymár valaki leüljön melléjük...