Nekem a fél családfám a ruszkiknál maradt anno, a maradékot is felszabdalta rendesen az édes hazaföld, még van annyira idős rokon most is, akik elég masszív sztorikat tudnak mesélni.

Én mondjuk ki szoktam nyitni a pofám, mert ha azt nevezem életnek, hogy van étel-ital, fedél a fejem felett, akkor régen érdemes lenne beletolni a bolygót a Napba, mert nem vagyunk előrébb, mint egy előember. Épp a sokáig tűrésből szoktak lenni a nagy puttyok, lásd a BME mellett azt a csinos kis szoborcsoportot.