Nincsen mássalhangzó magában, nincs "f", "v", "l-r" között nem látják a különbséget (náluk raccsolós "r" van csak).
Legutóbb Horvátországban láttam a legjobb fonetikus japán átírást, a plitvicei tavaknál.
Japánul kiejtve a Plitvice így hangzik: Puritobitsue. És akkor ezt értsd meg.

De pl. volt ismerősöm, akinek gondot okozott a magyar "orvos" és "olvas" szavak megkülönböztetése, gondban vannak a mi ö, ü, ő, ű, ú, ó, e, é, a, á hangjainkkal (náluk az "u" az u és ü között van, stb).
Ahogy elhangzott korábban, náluk nincs olyan mássalhangzó, ami magában állna, ezért az idegen nyelveket is így ejtik.

Általában az angolban a "th" kiejtése is érdekes, a "mother"-t "mazaa"-nak mondják. A "V" vagy "W" hangokat "UI"-ként írják le, és így is próbálják kiejteni.

Ezt kell megérteni, hogy nekik NEHÉZ megtanulni bármi mást. Nem lusták, nem hülyék, hanem ilyen a nyelvük.

Mackósajt: megelőztél.

[ Szerkesztve ]