+1, lakhelyen nem adok, nem veszek. Na jó, egyszer vettem egy telefont a húgomnak, az ürge elhozta, mert üzletkötő volt és errefelé volt dolga.

Felháborító, mennyire pofátlanok az emberek.
Jártam egy időben fagyisautóval fallajtot, jégkrémet árusítani. Jártam a környékbeli falvakat és bizony volt, hogy az alábbi szövegek jöttek:

-Adjá' má egy fél gombócot a gyereknek, ne legyé' má' sóher! De tegyél rá csokiöntetet is!
-Adj egy tölcsért ingyé'!
-20 forinté' mit adsz?
-Nem tudunk fizetni érted?! Húzzá' el!
-Ha jövő héten megint jössz a sógor kifizeti, most a Balatonra megyünk nyaralni!
-Réz kancsóval lehet fizetni?

De jártam már olyan putrifalván is, ahova épeszű ember a lábát be nem tenné. 5 düledező kéró (3 tető nélküli), legalább 10 familiárisan hiperpigmentált felnőtt egyén és háromszor ennyi mezítlábas, rongyos, mozdonyszőke kölyök rohanta meg a kocsit. Én meg csak osztottam a fagyit és arra gondoltam, hogy vajon melyik árnyas fa tövébe fognak ezek elkaparni, ha kinyitom a kasszát. De a végén egy bajszos bodzás előrántott egy akkora bukszát, amekkorát még életemben nem láttam és fizetett.
Nekem semmi bajom a dzsipszikkel amíg nem akarnak tőlem kunyerálni vagy meglopni. Elvétve akadnak azért rendes, dolgos, iskolázott, "jólnevelt", társadalomba integrált egyének is.

[ Szerkesztve ]