Vagy 6-7 éve lehetett, amikor anyum munkatárásának a lányának gép kellett volna. Persze, egy összegben fizetni nem tudott. Gép kéne, részletre, bármi jó. Okés. Megsajnáltam. Vesztemre. Volt egy Athlon XP-s gépem, teli pakoltam rammal, amit tudott kezelni max., kapott valami vga-t, és véletlen még egy 5.1-es hangkártyát is benne hagytam. Kapott mellé billentyűzetet, egeret, és egy crt síkképcsöves monitort is. Ez, akkor, a piacon olyan 20-25K-t ért volna. Megkapta 15 ezerért, azt is 2 részletbe fizette ki.

Első telefon, nem jó a gép, menjek AZONNAL megcsinálni. Jelzem, még teljesen ki se volt fizetve. Átmegyek, nagy szakértőként a felbontást fel akarták rakni többre mint amit a monitor tud. Okés.

Megkaptam a következő részletet, 2 hónappal később, mert most sajnos nem tud fizetni. Jön a következő telefon, rossz a gép, menjek AZONNAL. Persze, nem engem hívtak közvetlen, hanem az anyjának szólt, aki aztán az én anyumnak.

Én meg visszaüzentem, hogy 5000+áfá / óra áron szívesen megnézem, hogy megint mit rontottak el

Nah azóta nem kerestek. Viszont a pofátlanságuk örökre megtanított arra, hogy az üzlet az üzlet, mindent előre meghatározunk, tisztázunk, ha rábólint, akkor magára vessen, én ugyan pisztolyt nem tartok senki fejéhez.