Hát, egy kicsit jobban megértem most, min mentél keresztül. Az az érdekes a történetedben, hogy ilyesmiken a kortársaim (40 éves vagyok) szoktak átmenni, évek együttélése, házasság, gyerekek, stb után, nem pedig egyetemisták. Valahogy azt gondolom, érzem, hogy ilyen fiatalon ennek nem így kéne mennie, kevesebb berögződés, téves ragaszkodás, félreértett-kihasznált lojalitás kéne, hogy befolyásolja egy fiatal érzelmeit.
Persze nem tudjuk megváltoztatni, akik vagyunk, van nekem is történetem, kicsit hasonló is ehhez, de csak kicsit. Talán érzelmileg érettebb vagy vagy igényed van rá, hogy az legyél, ezért viselt meg ennyire ez a sztori.

Azt megkérdezhetem, mi volt az a bizonyos probléma, vagy az már túl személyes?